– Hogyan mutatnád be az új dalt, és hogyan jellemeznéd a lemezen hallható verziókat?
– Az új dal a szebb jövő reményében született. A címet egy jelmondat adta, amely minden tavalyi karanténhírünkben olvasható volt: fel a szívekkel, ne hagyjuk el magunkat, ne hagyjuk el egymást, együtt könnyebb lesz. Lendületes, igazi koncertnóta szerintem, alig várom, hogy élőben játszhassuk. A Csend leszek hamar a lemez egyik legsikeresebb dalává nőtte ki magát, ezen a maxin
az album- és koncertverzió mellett három további átértelmezés is szerepel, köztük két remixet Menczel Gábor jegyez, egykori bonanzás zenésztársam, aki az elmúlt húsz évben nemigen hallatott magáról.
– Mikorra tervezed az új albumot? Milyen lehetséges irányt látsz magad előtt a következő nagyobb lélegzetvételű kiadványod számára akár témában, akár hangzásvilágban?
– Nem tudom, van-e még értelme albumról beszélni. Most őszre szeretnék egy középlemezt kihozni, ha az új dalokra lesz időm a beinduló koncertezés, a novelláskötet ügyei és a filmezés mellett. Ha lesz még valaha album, az jövő ősszel jöhet ki leghamarabb.
Novellából film születik
– Az elmúlt időszak számodra is főként a „műhelymunkának” adott teret, amit maximálisan ki is használtál, hiszen az új maxi mellett hamarosan a novelláskötetedet is a kezükben tarthatják az érdeklődők, illetve az egyik novellád alapján kisjátékfilmet is forgatsz a közeljövőben. A dalszövegek, versek, forgatókönyvek írása után hogyan vezetett az utad a novellákhoz?
– Afféle „rövidlélegzetű” olvasó vagyok, talán ezért van, hogy szerzőként is a dalforma, a vers és a novella vonz. Bár az is igaz, amit García Marquez ír a Tizenkét vándor novella előszavában: egy jó novellába annyi anyagot kell sűríteni, amennyi egy regényre is elég lenne. Őt tekintem mesteremnek, Updike és Hrabal mellett. Bármit olvasok, az általuk képviselt szinthez mérem, és magam is ezt igyekszem megcélozni.
– Vannak további ambícióid íróként, esetleg más műfajokban is?
– Más műfaj nem érdekel ennyire, talán csak a forgatókönyvírás, amit gyakorlati feladatok során próbálok elsajátítani.
– Miként alakult úgy, hogy filmet készíthetsz az egyik novelládból?
– Hábermann Jenő, a hazai filmszakma nagy veteránja olvasta egy rövid írásomat, megtetszett neki, és bíztatott, hogy írjak belőle forgatókönyvet. Az elkészült munkát elég érdekesnek ítélték, és hamarosan rövidfilmet forgathatunk belőle.
– Hogyan készülsz erre a feladatra? Milyen előzetes terveid, elképzeléseid vannak, amelyeket meg szeretnél valósítani?
– Rengeteg egyeztetésen, gyártási megbeszélésen vagyunk túl, és még sok ilyen vár rám. Folyamatosan csiszoljuk a forgatókönyvet, a beállításokat, a költségvetést, helyszíneket keresünk, szereplőket válogatunk. Nagyon komplex munka ez, de számomra nem teljesen ismeretlen, az elmúlt években elég sok klipet rendeztem saját forgatókönyv alapján, játékfilmes elemekkel. Az nagyon hasonló feladat volt, ha nem is teljesen ugyanez a szint, nyilván.
Sok volt a feladat
– Több mint egy éve tart már járványidőszak, számos korábban lefixált koncertalkalmat kellett ez idő alatt lemondani. Miből tudtad pótolni azt az adrenalint, azokat a szavakkal talán ki sem fejezhető érzéseket, amelyeket a kisebb vagy nagyobb koncerteken élsz át?
– Rengeteget dolgoztam a járvány alatt is, nagyon hálás vagyok a sok feladatért. Ha mindről be akarnék számolni, elég hosszúra nyúlna a felsorolás. Először is, amikor a karantén hírét meghallottam, adta magát az ötlet, hogy 11 teljes hosszúságú, HD-felbontású koncertfilmet tegyünk közzé ingyenesen a videócsatornánkon. Több mint két hónapon át minden szerdán együtt néztem a koncerteket a közönséggel, közben egy chat-ablakban csevegtünk, elég izgalmas élmény volt. Ugyanebben az időben készítettünk tizenegy egyéb adást is, ezek mindegyike a karanténhelyzetre reagált: házi muzsikálás, beszélgetés, sztorizás a zenésztársakkal, nagylányommal, novellafelolvasás, nagyszombati verses műsor, Trianon-megemlékezés egyaránt helyet kapott a karanténnapló-sorozatban. Eszméletlen nagy munka volt, de nagyon szerettem csinálni. Közben megírtam az Eucharisztikus Kongresszus imázsfilmjének forgatókönyvét, le is forgattuk, a rendezvény himnuszához az én stúdiómban zajlott az énekfelvétel, és mi is kevertük össze. A trianoni diktátum 100. évfordulóján két olyan kisfilm is megjelent, amelyhez én írtam a kísérőzenét. A nyár során befejeztük a legutóbbi dupla Aréna-koncertünk felvételeinek utómunkáját, ebből szeptemberben megjelenhetett az Idősziget-koncertfilm dupla dvd-n, a megjelenés kapcsán volt két premier estünk és két mozis vetítésünk is. Közben elkészült és karácsonyra napvilágot látott az Aranyszárnyú angyal digitális maxi, három különböző hangvételű átdolgozással egy XV. századi francia népénekből. Emellett befejeztem a novelláskötet anyagát, és megírtam a kisfilm forgatókönyvét. Más zenészek mellett én is készítettem egy feldolgozást a Feró75-albumra, ez lett a Jerikó. Most április elejére egy új dal is érkezett, a korábban már említett Fel a szívekkel.
Hamarosan indul a turné
– Milyen pozitív hozadéka volt számodra ennek a helyzetnek? Milyen felismerések születtek benned általa, milyen változásokat okozott az életedben?
– Ha nincs a kényszerű koncertszünet, nem tudtam volna ennyi mindennel foglalkozni. A gyerekeimmel is jó volt együtt lenni, de azért már örülnék, ha végre közösségbe mehetnének.
– Mi volt az, amit akár lelkileg, akár fizikailag a legnehezebben viseltél?
– A betegséget szívesen kihagytam volna, okozott néhány nehéz pillanatot. De szerencsére túl vagyok rajta, mint sokan mások is.
– Hogyan képzeled el az év hátralévő részét? Milyen terveid vannak a nyári hónapokra, illetve mire számítasz ősztől? Mennyire mersz előre tervezni a 2022-es évre?
– Tervezek én, ott hiba nincs. Hogy a helyzet mit enged megvalósítani, az még kérdés. Nyáron turnézni akarunk, csak a startpisztoly eldördülését várjuk, az időpontok publikusak. Nyáron esetleg új dalokkal és a kötettel fogok foglalkozni, talán a próbák is beindulnak, aztán jöhetnek a koncertek. A turné után forgatok majd, ha minden a tervek szerint alakul. Azt pedig majdnem biztosra veszem, hogy a december 11-i Aréna-nagykoncertünkön már együtt ünnepelhetünk a közönséggel.
Budai Klára
Fotók: Fazekas István
