– Milyen előzmények vezettek a formáció megalakulásához?
– Egy eredeti-Republic tisztelő emlékzenekar volt korábban, a környékükön Jam-REPUBLIC-néven ismerték őket. Már évekkel korábban felvették velem a kapcsolatot, hogy vendégfellépőként elhívnának a koncertjükre. Jó ideig nem éreztem ehhez késztetést, mígnem mégiscsak összejöttünk egy közös fellépés erejéig. Ez egészen ütősre sikeredett, köztük is maradtam tartósan. Immár zenekari tagként az azóta jól összerendeződött csapatban, melyet átkereszteltünk a Kék és Narancssárga Produkció névre. Az együttes törzshelye Miskolc, itt és a megyében már egészen keresett formáció. Jómagam Budapestről járok át hozzájuk, illetve közösen megyünk immár az ország további tájai felé a jövőben.
A múlt ápolása a jövő fényében
– Cipő halála után a Republic többi tagja a folytatás mellett döntött, te viszont úgy, hogy kilépsz a zenekarból. Mi vitt erre a lépésre? Bántad meg valaha, hogy kiszálltál?
– Egyetlen percig sem bántam meg, sőt megnyugodva tekintek vissza a döntésemre. Én a szégyent triplán nehezen viselem. Jobb a világos élethelyzet. Még ha nehezebb is egy 1990-2013 között tisztes rangra emelkedett márkanév nélkül. A Republic múltat utalásként használom inkább a nevem mellett, jelezve, hogy a hajdani emlék és szellem jegyében állnak a jelen koncertjei és dalai egyaránt.
– Mit jelentett a Republic és a benne eltöltött időszak az életedben?
– Sorsfeladatot főként. Végig tudtam, hogy egy pótolhatatlan és különleges emberrel dolgozom együtt Cipő személyében. De nem leszek álszerény, azt is tudom, hogy a végeredménybe bele kellett pakolnom a bennem lévőket is, konkrétan a hangszerelést, a Republic zenei stílusát. Dal- és szövegíróként is szerencsém volt növelni a 23 év repertoárját és az összképet tekintve ez is valószínűleg fontos volt, de ami irányomból tényleg elengedhetetlen összetevő volt, az a „sound”, a hangszerelés. Az elkészültség örömével és elégedettségével tekintek erre vissza és már ennyi épp elég lehetne a maradék életemre.
Zenei kalandozások
– Hogyan találtad meg a kiválás után a saját utad? Miként élted meg „az újrakezdést”?
– Mentem tovább előre – persze. Hová máshova… És azt is tudnom kellett, hogy a szél nem fog összefújni kapásból parancsra számomra egy újabb univerzumot, amiben otthonosan ismét „hátradőlhetek”. Csináltam, amit tudtam, maradtak félig megírt dalaim, azokat befejeztem és egy szólóalbumra tettem (Húsvéti hó). Később gondoltam, kiélem a Republic előtti kora fiatalságom vágyát, hogy egy „Mike Oldfield-i összetettségben” álló hangszeres kalandban próbáljam ki magam. Ennek lett eredménye a Bolhapiac Tündérei című kétrészes album. Érdekességként jegyzem meg, hogy a Republic időkben is megengedtem magamnak néhány hasonló „kitekintést”, mint például a Kék ibolya vagy a Csillagok-csillagok című zenéket többek közt. A további években írtam néhány pár perces „kísérleti” vonós darabot. Majd innen aztán belefolytam egy vonós kamaraszimfóniába, amely a Pillanat Lélegzete címet viseli. Van ugyan egy demo felvételem belőle, de a partitúrát tekintve teljesen készen van. Ez számomra egy addig rendhagyó kísérlet volt. Egy részében melodikus, homofón lényegű zene. De vannak benne jelentősebb szakaszok, ahol átlép a válaszvonalon egy polifón (nem akkord-melódia lényegű) hangzásba. Ezt a „tanulmányt” még folytatni fogom.
– Hogy érzed most magad ebben a zenei közegben? Hazataláltál?
– A zenei közeg a régi, nincs bennem késztetés lecserélni. Ezt érzem univerzálisan jónak a dal műfaj kivitelezésében. A hajdani Republic-
sound sosem lesz „retro”. Az emberi közeg az, amire vonatkoztatnám a kijelentést: hogy jól érzem magam benne.
– Milyen mondanivalóra törekedtek?
– Nem biztos, hogy mondanivalót erőltetnék bármikor is. Ez nem igazán jó kifejezés, úgy hangzik, mintha saját véleményt akarnék ráerőltetni másokra. Én a dalt sosem használtam erre. Inkább a „kifejezni váló” az, ami jobb. Kifejezni, leképezni, a lélek „hangoltságait”.
Hűségesek a régi rajongók
– Hogy látod, a Republic rajongók mekkora része állt melléd hét évvel ezelőtt és mennyien állnak most melletted? Egyáltalán, a Kék és Narancssárga Produkció egy teljesen újonnan felépült rajongótábort tudhat maga mellett, vagy jellemzően azokból az emberekből áll, akik a Republicos korszakodban is követtek benneteket, amerre jártatok?
– Itt vannak, igen. Az eredeti-régi Republic közelebbi követői velem jöttek és most is itt vannak, amit nem tudok elég hálával megköszönni nekik. És azt is köszönöm, hogy a Kék és Narancssárga Produkciót befogadták. Hatalmas támasz, hogy törzs-szimpatizánsai vannak egy produkciónak. Most az a feladatunk, hogy az országos közvélemény elé vigyük a zenekart. A két új saját dal (Körben a víz, A szív idetalál) már ebben a kibontakozásban áll.
– Hogy éli meg a zenekar a mostani körülményeket? Dolgoztok valamin jelenleg?
– A napokban közzéteszünk egy új dalt – igen. Klipet most értelemszerűen nem forgatunk hozzá, de a zenekari feljátszások még korábbról megvannak.
– Milyen tervekkel készültök arra az időszakra, amikor újra szabadon lehet majd mozogni, koncertezni?
– Ez a kérdés most világ-nagyságrendű és minimum érdekes, hogy senki nem tudja rá a választ. Hogy milyen lesz a járvány utáni világ… Mindenki reméli, hogy ugyanaz és hogy személyesen is ott folytathatja, ahol abbahagyta. Zsigeri szinten bennem is ez dolgozik, természetesen. De legalább annyira valami másnak az esélye is. Hogy alapjaiban változik meg minden. És erre az ember nem készülhet. Csak azt a lényedet kínálhatod a jövő felé továbbvitelre, ahol abbahagytad. Ennél többet nem tehetsz. De nem is erőltetek semmit.
Budai Klára