Hárspataki Gábor: „Minden nap magamat szeretném legyőzni és túlteljesíteni”

  14 Nov 2021

  • Az ország első és egyetlen karatés olimpiai érmese, Hárspataki Gábor
    bronzérmet nyert Tokióban, ahol bemutatkozó sportág volt a karate.

Mesél élményekről, tapasztalatokról, arról, hogy mivel gazdagította az életét a karate és milyen célokkal, tervekkel készül a következő évekre.

– Miként élted meg az olimpiai szereplésedet? Visszagondolva milyen érzéseket kelt benned az emléke?

– Mindenképpen jó érzéseket kelt bennem, mivel én képviselhettem Magyarországot az első olyan nyári játékokon, ahol a karate is szerepelhetett. Csodálatos érzés volt debütáló sportágként azonnal érmet szerezni, nemcsak a szövetségnek, hanem a hazámnak is. Sajnos nincsen viszonyítási alapom, mivel most először szerepelhettünk az olimpián, de nekünk így volt tökéletes, ahogy volt. Azért szívesen megnéztem, megéreztem volna, hogy a Nippon Budokan sportcsarnokban 10 000 néző előtt milyen lett volna küzdeni az éremért. Talán más sportolóknak, akiknek nem ez volt az első olimpiája, keserédes lehetett a versenyzés nézők nélkül, de számomra ez a sportkarrierem egyik legszebb élménye, hisz ki tudja, hogy megadatik-e olimpián versenyezni még.

Nehezen jutott ki a sportág az olimpiára

– Mi volt a legkellemesebb élményed Tokióban?

– Nagyon sok szép és kellemes emlék fűz Tokióhoz, de ami a legközelebb áll a szívemhez, az az a csapatszellem, az összefogás és összetartás, amit átélhettem a delegált csapattal. Nagyon sokat jelentett nekem az, hogy nem egy olyan sportágként tekintettek ránk, mint akik most először vesznek részt az olimpián, hanem mint akik már évtizedek óta erősítik a csapatot, és mindent megtesznek egymásért.

– Mennyire volt küzdelmes idáig eljutnia a karaténak és mitől függ, hogy olimpiai sportág marad-e?

– Rengeteg hegyet kell megmásznunk azért, hogy újra olimpiai sportág lehessünk, de úgy érzem, a hegycsúcs közelében vagyunk. Sajnos sok minden ellenünk szól, a küzdősportok nagy számától kezdve, más sportágak reklám- és marketing lehetőségein át, egészen a Francia Olimpiai Bizottságig. De azt tudom mondani, amilyen aktív és szemet gyönyörködtető volt a látvány, mindenki szorított egy kis helyet a szívében a karaténak Tokióban. Korábban is nagyon sok esélye lett volna kijutni az olimpiára, de mindig az utolsó szavazásoknál csúszott le. A 2012-es londoni nyári olimpiai játékok esetében például a karate helyett végül a rögbit választották.

Az életre is tanít a karate

– Gyerekkorod óta a karate szerelmese vagy. Mi vonzott ebben a sportágban és mi az, amitől az életed egyik legfontosabb része a mai napig?

– A karate nem csak a tatamin belül tanít meg a tiszteletre, alázatra és szorgalomra, hanem az élet többi területén is elősegíti a döntéseimet, a választásaimat. Nagyon sok mindent köszönhetek neki, és ezek nem csak az eredmények, amiket a sportágamban szereztem, hanem az élet számos pontján is a tanultak miatt teljesítettem kiemelkedően. Nehéz ezt szavakba önteni, a személyiségemet határozta meg, a világlátásomat. Ezért szeretem, ezért is szeretnék majd egyszer edző lenni és továbbadni a leendő tanítványaimnak mindazt, amit kaptam a karatétól.

– Ahhoz, hogy ilyen magas szinten lehessen egy sportot művelni, hihetetlen mértékű elhivatottságra van szükség. Te ezt honnan meríted, mi táplálja?

– Az elhivatottságom és a motivációm magamban rejlik, mivel minden nap magamat szeretném legyőzni és túlteljesíteni. Emellett sok jó barátom, a családom és az edzőim is mellettem vannak, hogy a nehéz pillanatokat is le tudjam küzdeni. Ebből a segítségből és támogatásból mérhetetlen erőt kapok, és ezáltal a motivációm is az egekbe szökik minden egyes nap.

Az érzelmek vezérlik

– Mik az erősségeid? Akár fizikai, akár mentális szinten milyen tulajdonságaid, képességeid támogatják a sikereidet?

– Legnagyobb erősségem az, hogy érzelmi küzdő vagyok. A szituációk többségét nem berögzülve vagy taktika alapján oldom meg, hanem érzelmileg. Vannak kedvenc technikáim és dobásaim is, de ebben a kategóriában, ezen a szinten nagyon kicsin múlik a helyzetek előkészítése és maxi-
mális kihasználása.

– Mi fér még bele az életedbe a sportolás mellett?

– A fennmaradó időmet aktív pihenéssel vagy a barátaimmal töltöm, de természetesen a családtagjaimról sem feledkezem meg. Sajnos rájuk kevesebb idő jut, de amikor együtt vagyunk, akkor figyelünk arra, hogy azt az időt sokkal tartalmasabban töltsük el.

– Milyen terveid vannak a távolabbi jövőre vonatkozóan?

– Kiemelten fontos lesz az életemben a 2023-as, hazai rendezésű felnőtt világbajnokság, ahol nem titkolt célom, hogy egy aranyérmet szerezzek a magyar közönség előtt. De ne felejtsük el a 2024-es párizsi nyári olimpiai játékokat sem, ahol, ha újra beválasztják a karatét, akkor szeretnék kijutni és onnan egy, a mostani olimpiai bronznál fényesebb éremmel hazatérni.

Budai Klára