Homonnay Zsolt: „Modern gondolkodású rendező vagyok”

  08 Apr 2020

  • Nemrég mutatta be a Karinthy Színház a Gutenberg című musicalt Homonnay Zsolt rendezésében, amelyben a főszerepeket Peller Károllyal közösen alakítják.

– Hogyan élted meg az első rendezésed?

– Nehezített terep a két feladatkörben egyszerre, hitelesen helytállni. Ez egy tőlünk nagyon magas koncentrációt, tűpontos figyelmet igénylő előadás, amiben, mivel csak ketten vagyunk, mindent csak a színpadról tudunk csinálni. Ritkán adódott benne olyan helyzet, amikor a nézőtérről tudtam nézni a munkát. Ettől fokozottan nehéz és összetett. Ilyenkor csak az segít, ha maximálisan felkészülsz abból, amit látni és csinálni szeretnél. Nagyon jó munka volt és szerintem jól sikerült.

– Hogyan tudnád bemutatni az előadást?

– Ez egy speciális előadás, ami tulajdonképpen egy készülő darab „prezentációs demonstrációjáról” szól. Két gyorséttermi dolgozó úgy dönt, hogy megírja minden idők legjobb musicaljét valakiről, akiről még nem született ilyen alkotás, majd bemutatót tartanak. Adja magát, hogy nagyon vicces dologról van szó, rengeteg szituációs poénnal. Mindezt két hozzá nem értő teszi, pont úgy, ahogyan azt Móricka elképzeli. Mindenképpen szórakoztató azoknak, akik szeretik a zenés színházat – vagy éppen, hogy nem – és azoknak, akik járatosak a műfajban annyira, hogy a „fordítottját”, a pamfletjét is tudják nézni egy elkészülési folyamatnak. Az előadás felvillant jó pár kulisszatitkot is erről a folyamatról, miközben mi saját magunk paródiáját is belepakoljuk. Nagyon vicces darab, nagyon jó zenékkel, amikhez Galambos Attila remek szövegeket írt. Peller Károly és én is sok időt töltöttünk zenés színházban, hazai terep nekünk egy ilyen történet. Ebből kifolyólag mi megtehetjük, hogy hazabeszélünk kicsit és megmutatjuk azt, ami a függöny mögött van. Nagyon hitelesen kell azonban ábrázolni mindezt, mert a darab alapigazsága, hogy Bud és Doug valóban be akarja mutatni a Gutenberg című szupermusicalt.

Humoros, de nem vicceskedő

– Rendezőként mit álmodtál színpadra? Mi volt a fő törekvésed?

– A fő az volt, hogy ne essünk át a ló túloldalára. A vicceskedés nem jó! Ennek a történetnek az alapigazsága, hogy két, egyébként nagyon hiteles figura működtetni akarja a darabját, és ezt nem szabad elvicceskedni. A humor abból fakad, amilyen módon ezt a két szereplő teszi. A humort ez az alapigazság eredményezi, de nem ez maga a vicc. Nagyon vékony jég egy ehhez hasonló paródia, mert nem lehet öncélú, és a karikírozás mellett meg kell jelenjen maga a darab is. Ez az egész attól lesz jó, ha mi magunk is komolyan vesszük. A humorban nem ismerek tréfát, mondta Kellér Dezső, és én magam is ezt tűztem ki premisszának. Nagyon komoly és bepróbált helyzetek vannak az előadásban, és mi nem adtunk lehetőséget az öncélúságnak, hanem minden az adott szituáció igazságából fakad. Nagyon nehéz ez nekünk… Egyrészt vagyunk mi magunk ebben a történetben, vagyunk Bud és Doug, a két főszereplő, és vagyunk az adott szituációk szereplői, a készülő musical mind a harmincvalahány karaktere. Embert próbáló.

– Több darabban is játszottatok már együtt Peller Károllyal. Színészként milyen vele a munkakapcsolatod?

– Nagyon jól tudunk együtt dolgozni, egy húron pendülünk. Teljesen egyet gondoltunk abban is, hogy komolyan kell vennünk a humort és nem vicceskedhetjük el ezt a történetet. Korábbi közös munkáink során már nagyon sokat beszélgettünk és gondolkoztunk azon, hogy mit csinálhatnánk együtt a színpadon. Ennek és a köztünk lévő összhangnak az eredménye a Gutenberg.

Szükség van megújulásra

– Mennyire voltatok a próbaidőszak során azonos hullámhosszon, illetve voltak-e közöttetek kisebb-nagyobb csaták véleménykülönbségek miatt? Hogy látod, rendezőként egyedül lehet nehezebb elvégezni egy feladatot vagy egy társsal együtt?

– Nincsenek csaták, ha közös nyelvet beszélsz, közösen tudsz gondolkozni valakivel és bízol is benne. Jó, hogy lehet együtt ötletelni és adott esetben közösen megváltoztatni dolgokat. Ez a munka a több szem többet lát elvén működött, ami mindig segített a felmerülő kételyeket eloszlatni.

– Két évvel ezelőtt jelentkeztél a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendező szakára, idén fogsz diplomázni. Mi indított el ebbe az irányba? Mi vonz a rendezésben?

– Osztályfőnököm, Szinetár Miklós javasolta még a főiskolán, hogy menjek át a rendező szakra is, de az éneklés miatt úgy gondoltam, hogy arra még ráérek. Színész, énekes most lehetek, rendező akár később is. Vártam, váratott magára ez a dolog, de most eljött az ideje. Eddig mindig annyi mindent kellett csinálni, ami miatt tolódott, holott az elmúlt években is minden percben a fejemben volt ez a vágy, úgy éreztem nem halogathatom tovább. Nagy örömmel merültem el benne és ültem újra iskolapadba. Ez új inspirációt, új szemléleteket hozott az életembe. Abban hiszek, hogy sosem mondhatjuk ki azt, hogy már mindent tudunk, vagy azt, hogy nekünk ez a „végleges”. Mindig kell valami továbblépés, megújulás.

Harminc év színészi tapasztalat

– Milyen újfajta kihívásokkal találkoztál rendezőként?

– Eddig a szerepeket magamból építettem, és így kerestem a hitelességet. Érdekes és inspiráló, hogy most mások személyiségét és lelki alkatát kell figyelembe vennem és akár pszichológiailag vizsgálnom. Nézni, segíteni azt, hogy valaki más hogyan idomul egy szerephez és a szerep ő hozzá. Így tudok instruálni, kérni, vezetni. Harminc év színészi tapasztalatom van abban, hogy értsem azokat a lelki utakat, amiket egy színész bejár egy próbafolyamat során. A színészi felkészülés egy feladatra számomra sokkal egyértelműbb, mert tudom, felismerem, hogy éppen hol tart fejben, lélekben. Nagy bizalommal tudok lenni a színészek iránt, mert tudom, hogy miért van, ha épp nem sikerül valami, pedig már dolgozik rajta.

– Milyen rendező szeretnél lenni, mire törekszel?

– Modern gondolkodású vagyok. Számomra a legfontosabb, hogy megértsem és megmutassam, hogy a darabok által felvetett problémák, helyzetek hogyan beszélnek a mai korról, emberről, az életünkről. Nem akarok sablonok és beidegződések alapján menni az úton. A ma ingerküszöbét akarom használni, és a ma kérdéseit feltéve keresni a válaszokat. Színész vagyok, így rendezőként jobban értem a művészek lélektanját. Ismerem a folyamatokat, amik egy színészben zajlanak, és számomra, úgy gondolom, előnyt jelent, ha ezt ki tudom használni.

Budai Klára

Fotó: Várady Nikolett