– Miben jelentett számodra újfajta kihívást ez a feladat?
– Sok mindenben, de leginkább az időbeosztás volt az, ami különbözött az addig megszokott életritmusomtól. Mindig is a magam ura voltam, úgy osztottam be az időmet, ahogy számomra a leginkább megfelelt, itt viszont szigorúan tartanom kellett magam egy mások által összeállított napirendhez. Rengeteget gyakoroltunk a produkciókra. Ellentétben egy szokványos koncertünkkel, ami minimum másfél órás, és belefér, hogy közben akár apró bakikat is elkövessünk, a Sztárban Sztár műsorában 2-3 percben kell a maximumot nyújtanunk, anélkül, hogy hibázzunk, és ez komoly koncentrációt igényel.
– Kezdetben milyen elképzelés született meg benned arról, hogy milyen célokat szeretnél a műsor folyamán megvalósítani?
– Az egyik az volt, hogy nem szeretnék az első lenni, aki kiesik, a másik pedig az, hogy megfeleljek a saját elvárásaimnak.
– Az eddigi produkcióidat hogyan értékeled? Hogyan élted meg, illetve mennyire voltál a végeredménnyel elégedett?
– Igyekeztem mindent megtenni azért, hogy a produkcióim a tőlem telhető legjobban sikerüljenek. Az első két adásban a végeredménnyel teljesen elégedett voltam, hiszen továbbjutottam. Talán az egyik kulcsmomentuma ennek a műsornak, hogy az előadó az általa megformált karakterrel mennyire tud azonosulni. Nekem Szikora Robival könnyebben ment, Cherrel kevésbé, talán azért is, mert ő másik nemhez tartozik. Nem rejtem véka alá, hogy Cherrel nagyon megszenvedtem, annak ellenére, hogy többet készültem rá, mint a Robis produkcióra, úgy érzem, nem tudtam mindazt átadni, amit szerettem volna.
Komfortzónán innen és túl
– Milyen volt a viszonyulásod a zsűrihez? Egyáltalán, hogyan viseled, amikor kritizálnak, kendőzetlenül értékelik a teljesítményedet?
– Vagyok már annyi ideje a pályán, hogy be tudjam fogadni és meg tudjam emészteni a kritikát. Emellett én kifejezetten szeretem azokat a kritikai megnyilvánulásokat, legyenek akár negatívak, akár pozitívak, amelyek előre visznek. A Sztárban sztár egy szórakoztató műsor, és csakúgy, mint a produkciókban, a zsűri megnyilvánulásaiban is jelentős szerepe van a humornak, ami eleve elejét veszi annak, hogy az esetleges dorgálások, szembesítések nagyot üssenek.
– Volt olyan jellegű feladat, amitől tartottál?
– Leginkább attól tartottam, hogy milyen mértékben kell majd kilépnem a komfortzónámból. Például, ha egy énekesnőt kell megformálnom, azzal együtt jár a hosszú sminkidő, a kényelmetlen jelmezek, a magassarkú, ami jelentős kihívás amellett úgy, hogy eközben a színpadi megjelenés és a hangzás is hiteles legyen.
– Mi minden fért bele az életedbe a felkészülés mellett? Mivel foglalkoztál, amikor nem a TV2-ben voltál?
– Nem sok mindennel. Az elmúlt hetekben heti öt napon át reggel hatkor keltem és többnyire egész nap a TV2 stúdiójában voltam. A zenekarommal a közeljövőben sajnos kevés koncertünk lesz, ezekre folynak már a próbák, illetve Nagy Feróval dolgozunk egy közös dalon, amelyhez a videóklipet kezdjük hamarosan forgatni.
Bizonytalanság és várakozás
– 2013-ban alakult a zenekarod, a Kelemen Kabátban. Az elmúlt hét év során hihetetlen mértékben megugrott a népszerűségetek. Mit tartasz az eddigi legjelentősebb eredményeteknek, mire vagy a legbüszkébb?
– A legbüszkébb arra vagyok, hogy lépésről lépésre, saját erőből értük el mindazt, ahol most tartunk. Szomorú, hogy épp az idei évre jutottunk el arra a szintre, hogy már a legtöbb meghatározó fesztiválon színpadra állhattunk volna, de sajnos a járvány közbeszólt…
– Ezt hogy viselitek?
– Nehezen. Nyilván anyagilag is teljesen felborította az életünket, de ami ennél is fontosabb, lelkileg is igen megterhelő ez az időszak mindannyiunk számára. A legrosszabb a bizonytalanság, az, hogy nem tudhatjuk, mikorra állhat vissza minden a normál kerékvágásba, mikor lehetnek újra olyan fesztiválok, amelyeken felhőtlenül szórakoztathatunk. Igyekszünk elfoglalni magunkat, kiutakat találni, de amíg nem állhatunk olyan minőségben és mennyiségben a közönségünk elé, mint korábban, addig nem leszünk nagyon vidámak.
– Hogy érzed, minden karrierálmodat sikerült valóra váltani vagy van még, ami megvalósításra vár?
– Számomra a zenekar az első, bennük gondolkodom, velük tervezek. Nyilván az embernek rengeteg terve, ötlete van, sokkal több mint amit az élete során meg tud valósítani. Az én karrierem már valamelyest kiforrott, abban látok előrelépési lehetőséget, hogy azt, amit eddig is csináltunk, idővel még több ember előtt lesz lehetőségünk megvalósítani. Úgy érzem, én az elégedett előadók közé tartozom, aki megvalósította az álmát. Egyre jelentősebb színpadokon játszhatunk, az emberek éneklik a dalainkat, mi mást kívánhatnánk még.
Budai Klára
Fotó: TV2
