Kaszás Melinda énekessel beszélgettünk.
– Hogyan ismertétek meg egymást, ki volt a zenekar megalapítója?
– 2019 tavaszán feltöltöttem egy énekes videót több facebook-os, zenekari csoportba, bízva abban, hogy végre megtalálom a „hozzám illő” zenekart, zenész társakat. Nem sokkal ezután az előző hangmérnökünk, Mazán Attila „Mazi” (aki ekkor már, közös munka kapcsán jó ideje ismerte a fiúkat) keresett meg engem, mondván, hogy a srácok énekesnőt keresnek. Én ezt a lehetőséget – akkor még kaposvári kórházi munkámra és tanulmányaimra hivatkozva – visszautasítottam. Mazinak a mai napig hálás vagyok, ugyanis ősszel újra felvette velem a kapcsolatot, amikor azt gondoltam, hogy ez már nem lehet véletlen, és tettem egy próbát. Egy hideg decemberi napon felültem a vonatra, és feljöttem hozzá Pestre, egy úgymond „próba stúdiózásra”, miután a fiúk nagy örömömre maradásom mellett döntöttek. Ezt követően teljesen új formáció alakult általam, LNDA néven. Hirtelen csöppentem bele, de hamar családommá váltak a fiúk, és jelenleg nem is tudnám máshogy elképzelni az életemet, hisz egy saját zenekar volt az álmom, amiért valóban sokat küzdöttem. Büszke vagyok, hogy az LNDA az én zenekarom, büszke vagyok a fiúkra, a beletett munkába, arra, hogy bíznak bennem, és bízunk egymásban, és mindez persze hatalmas felelősség is egyben.
– Van egy új tagotok is, egy ifjú titán zenész berkekből…
– Így igaz. Ő nem más, mint az új basszusgitárosunk, Gerdesits Máté, aki pedig Gerdesits Feri „Faszi”, azaz a Quimby dobosának a fia. Fiatal kora ellenére több neves zenekarban megfordult már, többek között a Hiperkarmában is, jelenleg pedig saját szólólemezén is dolgozik. Büszkék vagyunk Mátéra és örülünk, hogy vele dolgozhatunk.
Közösen írják a dalokat
– Mesélnél az első albumotokról?
– Az első lemezünk hét számot tartalmaz, pár hete látott napvilágot, és Hajótörött névre hallgat. Körülbelül a megalakulásunktól kezdve, azaz több mint egy éve dolgoztunk rajta. Ezzel az albummal szeretnénk zárni az LNDA rock-os korszakát, ami nem azt jelenti, hogy a jövőben nem lesznek rockosabb dalaink, csupán szeretnénk kipróbálni egy kicsit pop-osabb irányt most.
– Ki írja a zenéket és a szövegeket?
– Az első lemez zenéit jórészt Mazi írta, de sok munkája van benne Sturmann Palinak is (szólógitár), és Fogas Ákos Olivérnek, jelenlegi gitárosunknak is. A dalszövegeket közösen írjuk. Az első lemez dalaihoz kész szöveget kaptam Bencétől, a ritmusgitárosunktól, de – magammal is szigorú módon – csakis abban az esetben vagyok hajlandó elénekelni egy dalt, ha azzal száz százalékban azonosulni tudok. Ezért történt hát az, hogy bizony már az elejétől kezdve belenyúltam a dalszövegekbe. Néhány hónapja pedig a vers-
írást felváltotta nálam a dalszövegírás, így a következő lemezen lesznek teljesen a saját szövegemre épülő dalaink is.
– Nem sok női frontember van a hazai rock zenekarok között. Nehezebb nőként ebben a műfajban érvényesülni itthon?
– Nem gondolnám, hogy nehezebb lenne, legalábbis engem személy szerint még nem ért hátrányos megkülönböztetés emiatt.
Az élete a zene, a színpad
– Mióta énekelsz? Mesélnél egy kicsit a személyes motivációdról?
– Amióta az eszemet tudom, szeretek szerepelni. Kiskorom óta jártam versmondó versenyekre, szerettem énekelni és táncolni is. Az éneklés általános iskola felső tagozatában kezdett el jobban érdekelni, amikor énekkaros lettem, körülbelül 11-12 éves lehettem. Középiskolás koromban, grafikusi tanulmányaim idején sokat jártunk az akkori osztályommal a híres kaposvári Csiky Gergely Színházba. Tisztán emlékszem, hogy a Marica grófnőt néztük éppen, amikor előadás közben, valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva bevillant az agyamba, hogy én színésznő leszek. Nekem több se kellett, elkezdtem a helyi színjátszó társulatokba járni, a szerelmemmé vált a színészet. Kicsivel később, tizedik osztály után átiratkoztam a kaposvári Toldi Miklós dráma tagozatos gimnáziumba, ahol letettem az érettségit is. Innen pedig egyenes út vezetett a budapesti Nemes Nagy Ágnes Humán Szakképző iskolába, ahová felvételt nyertem a színész II. képzésre. Itt rengeteget tanultam, időközben pedig a sokféle énekórának köszönhetően az éneklés is a szerelmemmé vált. Egy valódi szerelmi csalódást követően pedig megkezdődtek az első zenekari szárnypróbálgatásaim is. Kisebb-nagyobb (na jó, akkor még inkább kisebb) sikerrel. De nem adtam fel. Azt éreztem, hogy az éneklés által tudom a legjobban kiadni magamból mindazt, ami bennem van.
– Ti nem a tehetségkutatók irányából építkeztek, hanem teljesen önerőből. Miben nehezebb és miben könnyebb ez az út?
– Biztos, hogy megvan az előnye, és valahol a hátránya is. Valószínűleg nehezebb azért, mert ezt az utat választva nem hullik rögtön minden az ember ölébe, nagyon sokat kell dolgozni önerőből, hogy egy bizonyos anyag (legyen az maga a zene, egy videoklip, vagy egy fotózás) minőségi, és mások számára is minél nagyobb felületen elérhető legyen.
Szeretnénk kitaposni a saját utunkat, ami lehet, hogy sokkal melósabb, és hosszabb időbe, több energiába telik, mint például egy tehetségkutató által, aminek többek között a hirtelen jött hírnév is az egyik nagy előnye. Nem szeretnénk azonban, hogy ne lehessünk önmagunk stílusban, zenében, vagy a színpadon. Ebből a szempontból nem bánjuk, hogy nem tehetségkutató által kerülünk a köztudatba, még ha ez vért izzadósabb is. És itt nagyon fontos megemlítenem, hogy nem csak feljutni szeretnénk a felszínre, hanem fent maradni is.
Gőzerővel folyik a munka
– Mennyire fagyasztott le titeket a vírushelyzet? Milyen kilátásaitok vannak az idei évre? Vannak tervben koncertek?
– Nem volt időnk lefagyni, ugyanis mi épp a vírushelyzet idején alakultunk és álltunk össze annyira, hogy el tudtunk kezdeni komolyan dolgozni. Tudván, hogy nem lehetett koncertezni, azonnal a lemezfelvételekbe, stúdiómunkákba és próbákba kezdtük el fektetni minden energiánkat. Ezt követték a fotózások és a klipforgatások. Az említettekből kifolyólag nem igazán éreztük a helyzet hátrányát, mindemellett természetesen mindennél jobban, igencsak türelmetlenül várjuk a koncerteket, és hogy végre felrobbantsuk a színpadokat, és átadhassuk az LNDA-érzést.
– Mi a következő lépés?
– A második lemez. Jelen pillanatban is a következő albumon dolgozunk, melynek megjelenését őszre tervezzük és tíz számot fog tartalmazni. A tőlünk megszokott módon párhuzamosan folynak az új dalok klipforgatásai, és a fotózások is. Kis irányváltással az új lemezt (sok szintivel) indie-poposra tervezzük, szerintem jobban izgulunk, mint a követőink.