Keleti Andrea: „Végre elégedett vagyok az alakommal”

  02 Jun 2020

  • Hiába múlt el 50 éves, Keleti Andi olyan karcsú, mint sok évvel korábban és az önkéntes karantén alatt úgy feltöltődött, hogy legalább 10 évet letagadhatna. De nem teszi, mert úgy tartja, az élete úgy jó, ahogy van, egy-két ránc pedig nem a világ!

– Nagy változásokat hozott számodra a tavasz, mostanra, 51 éves korodra nyerted vissza azt az alakot, amire évek óta csak áhítoztál. Hogy sikerült ezt elérned?

– Életem során sok diétát kipróbáltam már, mert alapvetően hízékony vagyok és a terhességeim során is majd’ 100 kilóra híztam. Az utóbbi években is felszaladt rám 8 kiló, amibe már majdnem beletörődtem. Alapvetően minden ember, így én is szörnyen viselem az éhségét, nem tudok és most sem tudtam lényegesen kevesebbet enni. Család, munka, sport, tánc, én használom a testem. Kell az energia, hogy ne essek le a székről. A sport pedig nem lehetett a megoldás, mert mindig mozogtam, akkor is mikor meghíztam, tehát pusztán ezzel fogyni sem tudtam volna. Nekem – főleg a kor előrehaladtával – más jelenthetett csak megoldást. Olyan segítség kellett, amivel nem kell változtatom jelentősen az étkezésemen, mégis lefogyok. Mondhatnám, hogy megtaláltam, de valójában ő talált meg engem. Szerencsére másnak is feltűnt, hogy meghíztam és lehetőséget kaptam kipróbálni egy kutatási anyagot. Innentől kezdve égtek le rólam a kilók. Nem ettem kevesebbet, vagy ha mégis, az nem tudatosan történt, hanem mert kisebb volt az étvágyam. Azt éreztem, hogy tisztulok, szépülök és az energiámat is egyre több.

– Kutatási anyag? Tudtad, hogy mit juthatsz a szervezetedbe, vagy te ilyen vakmerő vagy?

– Néhány részletet tudtam, de teljes mértékben megbíztam a szakemberekben. Például az egyik hatóanyagnak köszönhetően felgyorsul az emésztés, és emiatt az elfogyasztott étel rövidebb ideig tartózkodik az emésztőcsatornában, így abból kevesebb szívódik fel. Szóval nem hasznosulnak az elfogyasztott kalóriák, büntetlenül ehetünk. A másik kivonatot egy grönlandi moszat fajtából nyerik, ami lebontja a zsírszöveteket, valamint fokozza egy zsírégető fehérje (UCP-1) tevékenységét, amely támogatja az izomvesztés nélküli fogyást.

Végigtáncolt karantén időszak

– Hivatásodból és temperamentumodból kifolyólag is aktív, mozgalmas életritmus jellemez. Hogyan viselted, viseled a jelenlegi visszafogottabb, kevesebb mozgástérre lehetőséget adó időszakot?

– Tény és való, hogy a tánciskolai elfoglaltságok teljes embert kívánnak tőlem és a férjemtől is, bár én a napjaim jó részét itthon, a számítógép előtt töltöm az adminisztrációval. Mióta kihirdették a veszélyhelyzetet és kevesebb a munka, mégsem unatkoztunk, hiszen volt elég feladatunk. Még a karantén előtt vettünk kerítésfestéket, virágföldet, zöldségmagokat. Együtt, négyesben felástuk a fél kertet veteményesnek, lefestettük a kerítést, ezekre a munka mellett nemigen lett volna időnk. Most ültettem el a palántáimat, és annyi salátám lesz, hogy ha semmi mást nem eszünk, azzal egész évben el leszünk látva, de van retek és újhagyma is az ágyásokban.

– Mivel tudtad lekötni az energiáidat, mire használtad a karanténban eltöltött heteket?

– Táncoltam, nem viccelek! Elhatároztam, hogy ha már itthon kell maradni, akkor kitalálok új koreográfiákat, hogy amint ismét megnyithatjuk a tánciskolát, már taníthassuk is. Aztán egyre több e-mailt kaptam a tanítványainktól, hogy találjak ki valamit, mert nekik is hiányzik a mozgás, így elkezdtem heti egyszer videós táncórát tartani. Közben kiderült, hogy nemcsak a közösségi oldalon található csoportom tagjai nézik a videókat, hanem sokkal többen, akik elsőre nem tudják követni a koreográfiát, így megcsináltam hosszabb, a lépéseket elmagyarázó formában is a felvételeket. A férjem volt az operatőr, a terasz pedig a műterem. Egy-egy felvételt akár 8-10 alkalommal is újra kellett vennünk, így bizton állíthatom, hogy elég sokat mozogtam az elmúlt hetekben. A férjemnek volt igazán sok lekötni való energiája, hiszen ő minden nap a tánciskolában van. Hogy ne bolonduljon bele a bezártságba, sokat ment a gyerekekkel például kerékpározni.

Kisimultak a ráncok

– Két iskoláskorú gyermeked is van. Nálatok mennyire működik gördülékenyen a digitális oktatás, hogy élik meg a gyerekek és ti, szülők ezt az új élethelyzetet?

– Szerencsére a lányom most érettségizett, a fiam pedig épp iskolaváltás előtt áll, hiszen most megy gimnáziumba, így a tanulásban már nem kellett nekik segítenem, csak annyi volt a feladatom, hogy felkeltsem őket reggel időben, hogy reggelizzenek is az első digitális óra előtt. Az igazság az, hogy nagy bajban lettek volna, ha nekem kellett volna megoldanom a tanuláshoz szükséges programok beüzemelését, mert én nem igazán értek ezekhez a számítógépes dolgokhoz. Nekem elég, hogy a tánciskola adminisztrációját ellátom.

– Hogyan viszonyulsz a korodhoz, mennyire vagy barátságban az idővel, annak múlásával?

– Ha valakinek – mint nekem – ugyanaz a hivatása az elmúlt 20-30 évben, nem érzi az idő múlását. Egyébként nem zavar a korom, főleg most, hogy a karantén alatt rendesen kialudtam magam és egy-két ráncom is eltűnt a kevesebb stressz miatt. Már este tízkor ágyban voltam, és ahelyett, hogy reggel hatkor a gép előtt ültem volna, hétkor keltem és később indult el a napom.

Mennyire vagy elégedett azzal, amit az életben, a hivatásodban elértél? Van valamivel kapcsolatban hiányérzeted, illetve csinálnál valamit másképpen?

– A legőszintébben mondom, hogy nincs semmi olyan dolog, amin változtatnék. Az életem úgy jó, ahogy van. A férjem a legjobb társ, akit kívánhatnék és a gyerekeink is nagyszerűek. Elégedett vagyok mindennel.

Lakókocsi az álom

– Mi okoz örömet számodra a hétköznapokban, és miben tudod maximálisan megélni a kiteljesedést?

– Az olyan egyszerű pillanatok tesznek boldoggá, mint mikor a férjemmel közösen főzünk egy főzőiskolában vagy otthon, együtt eszünk, négyen közösen csinálunk valamit.

– Milyen terveid, céljaid vannak, amelyeket a közeli vagy a távoli jövőben meg szeretnél valósítani?

– A férjemmel örök tervezők vagyunk, vannak céljaink a közeljövőre nézve, de távolabbi időpontra is. A legnagyobb most az, hogy ha majd nyugdíjasok leszünk, addigra legyen egy olyan lakókocsink, ami elég kényelmes és jól felszerelt ahhoz, hogy bejárhassuk vele akár egész Európát. Nagyon szeretjük ezt az utazási módot. Az első lakókocsinkat még Németországban vettük használtan. Kipróbáltuk a lakóautót is, de nekünk jobb, ha vontatjuk a lakókocsit, mert azt ott tudjuk hagyni, ahol leparkoltuk és mi bármerre mehetünk. Most egy olyanra spórolunk, ami minden igényünket kielégíti, hiszen a jövőben valószínűleg már nem a gyerekekkel megyünk, csak kettesben.

Budai Klára