A szerénységéről ismert tehetséges zenész mesél arról, hogyan töltötte a koronavírus-járvány okozta karantén időszakot, és milyen szakmai tervekkel, álmokkal tekint a jövőbe.
– A Csillagom című dalt kifejezetten Palya Bea személyére írtad. Mi vonzott abban, hogy vele együtt énekelj és milyen volt a közös munka?
– Nagyon izgalmas volt, már csak a körülmények miatt is. Bea Franciaországban tartózkodik, én pedig gőzerővel készültem az Aréna koncertre, így elég nehézkes volt olyan időpontokat találni, amikor mindketten ráérünk. Bár vannak hasonló zenei gyökereink, két teljesen különböző világ vagyunk, és úgy éreztem, valami egészen különleges születhet abból, ha mi összefogunk. Csodálom Bea személyét, a hangját, a szellemiségét, az egész lényét, ezért is örülök annyira, hogy ez az együttműködés létrejöhetett. Már egy ideje érlelődik bennem, hogy szeretnék egy olyan lemezt készíteni, amelyen magamhoz képest sokkal több duett dal szerepel, így remélem, a közeljövőben sok érdekes zenei találkozás születik majd.
Elgondolkodtató üzenetek
– Mi volt a fő mondanivalód, az üzeneted ezzel a dallal, és miként erősíti ezt a videóklip?
– Tulajdonképpen két történet elevenedik meg benne. Az egyik, a nyilvánvalóbb a szerelmes, szakítós, búcsúzós vonal, ami első hallásra kirajzolódik, de van egy mélyebb értelme is, amelynek feltárásához érzékeny füllel, akár többször is meg kell hallgatni. Ez egy kicsit szárazabb vonulat, ami egyébként jellemző rám. Rámutat, hogy a popvilág mennyire egysíkú, bátortalan, és arra biztat, hogy ne hagyjuk, hogy az elvárások kifakítsanak bennünket és ezáltal színtelenné váljunk.
A videóklipet már márciusban szerettük volna megjelentetni, de a vírushelyzet miatt halasztani kellett a munkálatokat. Április közepére szerencsére így is elkészült. Ez a videóklip az Átutazók című klipemnek az előzménytörténete akar lenni, de teljesen más hangulatot áraszt. Próbáltunk elemeket áthozni, átutaztatni egyik klipből a másikba, például a főszereplője ezúttal is Szemes Máté lett. Nem biztos, hogy elsőre teljesen érthető, de ezt nem bánom, mert szeretem, ha egy videóklipen el lehet gondolkodni. A vizuális világát Porkoláb Norbert álmodta és teremtette meg, nagyon erős és izgalmas képsorokat köszönhetünk neki.
– Szakmailag hogyan érintett téged az elmúlt két-három hónap? Miben kényszerített megtorpanásra és miben tudtál – akár a szokásosnál is jobban – haladni?
– Őszintén megmondom, engem is mindenben megállított ez az élethelyzet, mint sok más embert. Nem csak, hogy a fellépések maradtak el, de a stúdiómunkák is teljesen leálltak. 15 éve, mióta megnyertem a Megasztárt, nekem nem volt ilyen három hónapom. Az elején csak keresgéltem magam, aztán elkezdtem új dalokat írni, zongorán gyakorolni a kislányommal, gitározgatni, hasznosan eltölteni az időt. Még most sem lehet tudni, meddig kell a vírus fenyegetésével együtt élnünk, de legalább már tudunk stúdiózni, a zenekarral közösen próbálni.
Ősztől indul a koncertezés
– Mikortól mertek koncerteket tervezni?
– Azt gondolom, szeptembertől. Szeptember 3-án elvileg lesz egy Budapest Park bemutató koncertünk, amire nagyon készülünk. Bízom benne, hogy meg tudjuk tartani. Ebben az évben még tervezünk egy nagy fővárosi, sportcsarnokos koncertet is, ami még szervezés alatt áll. Természetesen nagyon várom, hogy újra színpadra állhassunk, de nem ez az elsődleges. Ennél fontosabb, hogy az emberek biztonságban legyenek, egészségi állapotuk kockáztatása nélkül mehessenek el egy-egy koncertre. Örömmel látom, hogy jó úton haladunk efelé, kezd visszaállni az élet a normál kerékvágásba.
– Hihetetlen karrierút áll mögötted, nagyon mélyről nagyon magasra jutottál, és immár több mint 15 éve vagy aktív részese a hazai zenei életnek. Mennyire könnyen szoktad meg az ismertséget? Mi volt számodra a legnehezebben kezelt velejárója, és mit élveztél, élvezel benne leginkább?
– Sok énekessel ellentétben én tényleg csak a zene szeretete miatt kezdtem el énekelni és dalokat írni. Mindig ez okozott számomra örömet, ettől voltam boldog és ebben tudtam magam kifejezni. Sosem voltam beszédes típus, az érzéseimet is nehezen mutattam ki, viszont a zenében sosem volt ezzel problémám. Az én introvertált személyiségem elég nehezen összeegyeztethető a zenész karrierrel, a legtöbb pályatársamra nem is jellemző. Nehezebben élem meg az ismertséggel együtt járó élethelyzeteket. Amiben megérzem a gagyiságot vagy a céltalanságot, abban alkalmatlan vagyok működni.
Megéri valódinak lenni!
– Milyen beteljesületlen álmaid, vágyaid vannak még?
– Szeretnék majd én is a Puskás Stadionban egy önálló koncertet tartani, ahova miattam és a zeném miatt jönnek be az emberek. Mondom ezt öt sportarénás önálló koncert után… szóval ez már abszolút megtörtént és nagyon sok álmomat elértem. Ezek tényleg csodálatos dolgok, életre szóló élmények, de én azt gondolom, mégsem ez a legfontosabb. Ha álmodozom, akkor arról álmodozom, hogy egyszer az életben írhatnék egy olyan dalt, mint a Beatlestől a Yesterday vagy a Queentől a Bohemian Rhapsody. Ezek olyan magaslatok, amiket lehet, hogy nem érek el soha, de ez az álmom.
– Mi eddigi életed legnagyobb tanulsága?
– Talán az, hogy mennyire lényeges az önazonosság. Az, hogy az ember önmaga tudjon maradni, amiről a Beával készített duettem is szól. Bármennyire is felszínes a világ, és úgy tűnik, hogy nem kíváncsi a valódi dolgokra, én azt tapasztalom, hogy ez nem így van. Úgyhogy, merjünk valódiak lenni! Ez a legnagyobb tapasztalásom, és nekem ez bevált. Nem tudnék úgy létezni ebben a világban, hogy nem önmagam vagyok.
Budai Klára
