■ Nemrégiben mutatta be a Karinthy Színház
Karinthy Frigyes: A bűvös szék című vígjátékát,
amelyben Balázs Andrea Bertát, az államtitkár
feleségét kelti életre.

– Mitől kedves számodra ez az előadás, milyen érzéseket kelt benned, hogy a részese lehetsz?

– Minden szerepem kedves számomra, de mindig a legújabb a legkedvesebb. Nagyon boldog voltam amikor színházam igazgatója Olt Tamás felkért, hogy játsszak benne. Egy igazán problémamentes, derűs próbafolyamat vette kezdetét, aminek minden percét élveztem és sok kedves kollégát ismerhettem meg.

– Hogyan mutatnád be Bertát? Ki ő és milyen könnyen találtad meg magadban a személyiségét?

– Berta egy igazi úrinő. Szereti a feltűnést, a drága és sokszor felesleges dolgokat. Amellett, hogy egy szórakoztató jelenség, az ő „igazsága” az elhanyagoltságban keresendő. A darabban el is mondja: “rengeteget költök felesleges dolgokra, hogy társadalmilag elismerjenek”.

– Mi volt a rendező, Olt Tamás koncepciója a darab színpadra állítása során? Milyen előadást álmodott meg?

– Mindenképpen egy szórakoztató előadás létrehozása volt a célja és azt hiszem, ez teljes egészében meg is valósult. Mi lubickolunk a szerepeinkben és a közönség is élvezi a játékunkat. Minden este egy igazi ünnep, amikor Berta lehetek.

Szerepálom helyett emberálom

– Szinte össze sem lehet számolni a színházi szerepeid számát. Miben hozhat még újdonságot számodra egy-egy feladat? Mit tartasz izgalmasnak, mi villanyoz fel egy-egy szerep kapcsán?

– Imádom apró darabokra szedni a dolgokat. Már gyermekkoromban is szerettem mindent szétszerelni és megvizsgálni, mi van belül. Pontosan így vagyok a szerepeimmel is. Jelenleg tíz csodálatos nőt játszom, akik egytől egyig érdekesek és mindig kihívást okoznak.

– Van olyan karaktertípus, vagy akár konkrét szerep, ami mindeddig kimaradt az életedből, de szívesen próbára tennéd magad benne?

– Érdekes, de számomra nincs ilyen. Sokszor előfordult már, hogy nem osztottam volna magamra egy szerepet és a rendező mégis nekem adta. Például Molnár Ferenc Selyem Cinkája eszembe sem jutott, mint lehetőség és Balikó Tamás, a rendező máshogy gondolta. Azóta is játszom, hatalmas sikerrel. Azt szoktam mondani, hogy nekem nem szerep-, hanem emberálmaim vannak. Olyan művészek, akikkel szeretnék egy színpadon állni.

A „kis karinthys”

– Mi volt az eddigi legkedvesebb munkád?

– Nem tudok egyet sem kiemelni, de ha mégis választanom kellene, akkor egész csoportot mondanék, ami nem más, mint a mesedarabok. Nagyon szeretek gyerekeknek játszani. 12 éves meseszínházas múltam van, amire nagyon büszke vagyok.

– Több mint két évtizede vagy a Karinthy Színház tagja. Mit jelent ez a teátrum az életedben, a pályádon? Milyen szakmai, érzelmi kötelék fűz oda és tart ott ilyen hosszú időn keresztül?

– 2002-ben Karinthy Márton igazgató úr vett a szárnyai alá. Nekem ez a színház nem a munkahelyem, hanem az otthonom is. A legapróbb szerepeken át nevelt fel engem egészem addig, hogy egy egész estés monodrámával is a színpadra állhattam ott. Akármikor vendégszerepeltem más színházban, mindig azt mondták rám, hogy én vagyok a “kis karinthys.”

– Mi hiányzik legjobban abból az időből, amikor még közöttetek volt Karinthy Márton? Miben más azóta, nélküle az élet?

– Minden percben érezhető a jelenléte és azt hiszem, hogy nagyon örülne, hogy pezseg a színház. Bemutató bemutatót követ. Teltházakkal zajlik az évad és nagyon sok kedves nézőnk van, akik megajándékoznak minket a figyelmükkel és tapsukkal. Nincs olyan nap, hogy ne emlegessük őt. A színház új arculata is őrzi az emlékét. Ahogy a teátrumba lépünk, ő köszönt minket azonnal.

A derűlátás a titok

– Ha valaki arra kérne, oszd meg vele a tapasztalataidat, akár a hivatásod, akár az életed területén, mit mondanál neki? Mi eddigi életed, színészi pályád tanulsága?

– Nagyon sok lemondással és küzdéssel jár színésznek lenni, mégis az egyik legcsodálatosabb dolog a világon. Csak­is derűvel és hittel lehet tenni a dolgunkat. Hinni abban, hogy nem hiábavaló a feladat, amit kaptunk és derűvel, hogy el tudjuk viselni az addig vezető utat. Az egész életet próbálom még a legnehezebb időszakban is pozitívan vizsgálni. Ez a titok. A derűlátás.

– Milyen feladatok várnak még rád az idei évadban?

– Jelenleg tíz futó darabban játszom, ezért ebben az évadban már nem vállaltam több premiert. A következő viszont tartogat mesés feladatokat és az egyik „emberálmom” is valóra válik majd. Boldog vagyok, hogy így zajlik a színházi életem. Nagyon hálás vagyok érte.

Budai Klára