■ Oszvald Marikának az utóbbi hónapokban borzasztó ízületi fájdalmakkal kellett megküzdenie, már járni is alig tudott. A Budapesti Operettszínház elképesztő energiákkal rendelkező művésznője a problémáira a megoldást Bódi Margónak köszönheti.

– Hogy látja, mi vezetett idáig és hol tart jelenleg a felépülés folyamatában?

– Több mint 50 éve nyúzom magam. Amit a szüleimtől képességet és energiát kaptam, azzal bizony élek is. Ez azzal is járt, hogy sajnos egész életemben túlfeszítettem a húrt, nem koncentráltam a megóvásra, mert ment minden magától. Eljött az a pont, hogy ez nem mehet már így tovább. Elkoptattam a csontjaimat, aztán a vádlimban elszakadt egy izomrost. Ezt úgy kell elképzelni, hogy olyan érzés, mintha egy nagyon erős görcs beleállt volna a lábamba, és sánta lettem tőle. Ahhoz képest, amilyen kínokat átéltem, már teljesen tünetmentes vagyok.

Újra táncol a színpadon

– Mi segítette leginkább azt, hogy újra a régi formájában legyen?

– Nem ölbe tett kézzel vártam a gyógyulást, hanem kipróbáltam egy ízületregeneráló gyógynövényrecep­túrát. Nagyban enyhítette a fájdalmamat a napi három kis bogyó. Csupa olyan gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító van benne, amit már időszámításunk előtt is használtak, egyiptomi és kínai receptúrákban is. A fűzfakérget a reuma ellen, az indiai tömjénfát a gyulladás kezelésére, a violát az ízületi bajokra. Megmutattam az orvosomnak és annyit mondott, használhatom. Eddig nem foglalkoztam ilyesmivel, nem figyeltem a megelőzésre, csak most, hogy leromlott az állapotom, észbe kellett gyorsan kapnom. Hálás vagyok Bódi Margónak, mert a tévében mesélt a hasonló bajairól és a kúráról, ami rendbe szedte. Mostanra nem kell minden lépésnél figyelnem, a háztartás ellátása sem esik nehezemre, lement a duzzanat, megszűnt a fájdalom így a színpadon újra tudok táncolni. Pár hét alatt rendbe jöttem, de most már óvatosabb vagyok és használom a természet kincseit, hogy többet ilyen ne forduljon elő.

– Milyen színházi feladatai vannak mostanában?

– A Budapesti Operettszínházban játszom a Marica grófnőt, a Hegedűs a háztetőnt, a Mágnás Miskát és a János vitézt. Ezen kívül még az Oszi Bosziban is láthat a közönség. De játszom a RaM Színházban is, most volt a bemutatója az Öreglányoknak. Van Fodor Zsókával egy kétszemélyes darabunk, az Összezárva. Vidéken is gyakran megfordulok, Veszprémben a Hárman a padon előadásai most értek véget, Dunaújvárosban decemberben mutatjuk be az Egy csók és más semmit. Ezeken kívül ott vannak még a nyáron a Palotakoncertek, és még mindig szívesen járom a falu­napokat is.

Szívvel-lélekkel érdemes

– Az Operettszínházzal a világ számos pontján vendégszerepeltek, melyik ilyen turné volt ön számára a legemlékezetesebb? Mit szeret ezekben az utazásokban?

– Szeretem, amikor olyan helyre megyünk, ahol teljesen eltér az emberek mentalitása a magyarokétól. Az egzotikus helyek mindig izgattak: Japán, Dubaj, de privát úton jártam Afrikában is, mindegyik fantasztikus élmény volt. Mindenhol szeretik az operettet, sok sikerélményt szereztem ezeken a külföldi turnékon.

– Milyen tanáccsal látná el azokat, akik most kezdik az operett színészi pályájukat?

– Szívvel-lélekkel, szenvedéllyel és szorgalommal csinálják. Szeressék, amit csinálnak és technikailag teljesen készüljenek fel, ne érje őket meglepetés, amikor színpadra kerülnek, már csak élvezzék.

– Ugyanúgy pörög, mint fiatal korában, rengeteg fellépése van, táncol és énekel a színpadon. Honnan van ennyi energiája?

– A szenvedélyemből. Nagyon szenvedélyes vagyok az élet minden területén.

Az arany középutat kell keresni

– A hivatásában mire a legbüszkébb?

– Nagyon szép pályám volt, töretlen. Talán ez annak is köszönhető, hogy mindig teljes erőbedobással, maximalista módon, a legjobbat igyekeztem nyújtani a színpadon, ami csak belőlem fakad. Az elhivatottságom miatt mindig ebben hittem.

– Úgy érzi, minden álma és vágya teljesült vagy van valamivel kapcsolatban hiányérzete?

– Abszolút teljesült minden vágyam, bár igazság szerint, nem volt soha elvárásom. Mindig mindent örömmel csináltam, szeretetből, soha nem gondoltam arra, hogy honnan hová akarok eljutni.

– Mit tart élete legnagyobb tanulságának?

– Azt, hogy az élet törvényeit be kell tartani! Nem szabad olyat csinálni, ami az embert az arany középútból kilendíti, és ez mindenre vonatkozik. Ezt már gyerekkoromban megtanultam, eszerint éltem az életem. Most volt egy figyelmeztetés, a szervezetem jelzett, de szerencsére az őrangyalom és a gyógynövények segítettek. Újra a régi vagyok!

Budai Klára