Szőlőskei Tímea: „Szeretetharcos vagyok, azt vallom, szeretettel mindent meg lehet oldani”

  19 Jul 2021

  • Az elmúlt 8 hónapban két előadását is bemutatta a Liliom Produkció. Az Anyatigrisekben Szőlőskei Tímea az egyik főszerepet alakítja, míg az Anyám az őrületbe kerget rendezőként jegyzi a nevét.

– Miként kezdődött az együttműködés közted és a produkció között és milyen alkotói közösséget ismertél meg benne?

– Régóta ismerem Tallós Ritát és lányát, Barbinek Paulát. Rita több darabban is rendezett már, legutóbb az Anyatigrisekben. A próbafolyamat során megosztottam vele az ötleteimet, amelyek rendre megnyerték tetszését. Ennek apropóján vetette fel, hogy lenne-e kedvem kipróbálni magam a másik oldalon is. Azt gondolom, rendezőnek lenni egy külön szakma, ezért nem tartom annak magam, sokkal inkább egy olyan színésznőnek, aki a rendezői székbe ült, hogy jobban rálásson a szituációkra, és megosztotta meglátásait a színpadon állókkal.

A műhelymunkában hisz

– Milyen új színt hozott a színészi pályádba az Anya- tigrisek? Mi az előadás különlegessége?

– A mi szereposztásunknak holnap lesz premierje, izgatottan várjuk. Nagy öröm számomra, hogy olyan művészekkel dolgozhatok együtt, akikkel ez idáig nem volt alkalmam színpadra lépni. Ilyen például Király Linda, Fekete Linda, illetve Fehér Adrienn, akivel régóta barátok vagyunk, de még sosem játszottunk egy darabban. Az Anyatigrisek tabutémát döntöget, hiszen az anyaságról leginkább úgy illik szót ejteni, hogy az mennyire csodálatos, rózsaszín ködben lebegő érzés, pedig mindemellett jelentős nehézségekkel is együtt jár, amikről viszont keveset beszélünk. Izgalmas karakterekkel, remek dalokkal és nem kevés humorral mutatunk görbe tükröt az anyukák és mindenki más számára.

– Rendezőként milyen szempontokat tartasz szem előtt, mi jellemző rád ebben a pozícióban?

– Ahogy azt már mondtam: színésznő vagyok, így a rendezői pozícióban is azokkal az eszközökkel dolgozom, amelyeket a színpadon állva is szeretek alkalmazni és módszerekkel, amelyeket igyekszem követni. A közös műhelymunkában hiszek. Felvázolom a jelenetet, adok támpontokat, de ezen túlmenően szabadságot adok a kollégáknak. Szeretetharcos vagyok, azt vallom, szeretettel mindent meg lehet oldani. Semmi olyat nem erőltetek, ami számukra kényelmetlen, kellemetlen, amivel nem tudnak azonosulni. Éppen ezért nagyon sokat beszélgetünk a darabról, a szerepekről, minden résztvevő véleménye egyformán fontos. Nem teljesítést várok el, hanem közös gondolkodást és egyfelé nézést.

Fatalista szemlélet

– Szinte minden műfajban alkalmad volt kipróbálni magad, tragédiától, vígjátékon át, mesejátékig, operettől musicalig…. Melyikben érezted legkomfortosabban magad, melyik műfaj állt igazán közel hozzád?

– Feladatok vannak, amelyek közel állnak a szívemhez, az, hogy próza vagy zenés, teljesen mindegy. Az érzés a fontos, amit kivált belőlem. Az az előadás jó, amiben a művészek jól érzik magukat, el tudnak merülni; azt szeretik a nézők is.

– Maradt ki valami az eddigi pályafutásodból, van valamivel kapcsolatban hiányérzeted?

– Fatalista vagyok, így azt mondanám, hogy amiben részt kell vennem, az úgyis megtalál. Ami nem talál meg, azzal nincs dolgom. Soha nem voltam az a típus, aki az igazgatóknak, rendezőknek leveseket főz, parádézik csak, hogy középpontban legyen. Abban hiszek, hogy a színpadi teljesítményem kell, hogy bizonyítékul szolgáljon arra, hogy mire vagyok képes. Nehéz erről beszélni, mert a pandémia után most annyira boldogok vagyunk, hogy újra játszhatunk, újra találkozhatunk egymással, hogy eszünkbe sem jut bármi miatt is elégedetlennek lenni.

A jelenre kell koncentrálni

– Mit tartasz eddigi életed legnagyobb tanulságának?

– Talán azt, hogy a legfontosabb, hogy az ember önazonos legyen. Aszerint éljen, amit a szíve diktál, hittel, szeretettel. A pandémia időszaka is megerősített abban, hogy mennyire fontosak az emberi kapcsolatok, hogy harmóniában legyek a környezetemmel és persze saját magammal. Az elmúlt másfél év keményen szembesített azzal, hogy az, amit gondoltunk magunkról és az életünkről az a valóság vagy csupán illúzió.

– Milyen feladatok várnak rád a nyár hátralévő részében, illetve ősztől, az új évadban?

– A nyár folyamán a Játékszínnel utazunk több helyszínre az Életrevalók és a Hatan pizsamában című előadásokkal, a Liliom Produkció pedig az Anyatigrisekkel járja az országot. Az őszi időszakra vonatkozóan a színházak egyelőre nem tudnak semmi biztosat, ezért nem marad más, mint hogy a jelenre koncentráljunk, ezt értékeljük és élvezzük ki.

Budai Klára