■ Szeptemberben jelent meg Markovics Botond, írói nevén Brandon Hackett ötszörös Zsoldos Péter-díjas magyar sci-fi-író legújabb regénye Felfalt kozmosz címmel. A szerzővel művéről és egyéb aktualitásokról beszélgettünk.

– Milyen téma áll a Felfalt kozmosz középpontjában és mi adta az alapötletet hozzá?

– A Felfalt kozmosz több párhuzamos téma összeolvadásából született. Az alapötletet az adta, hogy valójában mennyire keveset tudunk a világegyetem működéséről. Érdekelni kezdett egy másfajta fizikai jellemzőkkel rendelkező univerzum lehetséges működése, amely pusztulással fenyegeti a Földet. Ezt a tudományos témát pedig összekapcsoltam a szabad akarat kérdésével, ami a történet szereplőinek egész életét végigkísérő motívum, részben amiatt, mert az említett, más fizikájú univerzumban nem létezik szabad akarat, ami számos kérdést vet fel a mi világunk működésével kapcsolatban is.

A történet egy olyan jövőben játszódik, ahol súlyos áldozatok árán, de sikerült túllépni a klímaválságon: a bolygót megóvó, a fenntartható fejlődést biztosító zöld technológiák jelentek meg, és végül egy működőképesebb világ és korábban sosem látott jólét köszöntött be. Csakhogy azok az emberek, akik ezeket az újító technológiákat megteremtették, egyúttal a Föld új uraivá is váltak, lassanként az irányítást is átvették, és óhatatlanul is elnyomókká váltak. Én pedig e kapcsán a modern elnyomó rendszerekről is szerettem volna írni, az örök életű diktátorok fenyegetéséről. Mert mi van, ha eljön az az idő, amikor a hataloméhes emberek egyre hosszabbra tudják nyújtani az életüket, és szinte örökre bebiztosítják maguknak a hatalmat. Ezekből állt össze végül a regény.

Gyerekkori rajongásból hivatás

– Hogy tapasztalja, milyen széles Magyarországon a sci-fi műfaj olvasóközönsége? Milyen korosztály, illetve melyik nem érdeklődik főként ez iránt a műfaj iránt?

– Egy nagyon gyorsan változó, fejlődő világban élünk: újabb és újabb közösségi oldalak, okostelefonok, applikációk, önvezető autók, A.I., és egyre újabb fogalmak vesznek körül bennünket. A science fiction ebben a gyorsuló világban segíthet a könnyebb megértésben, mert szórakoztatóan és egyszerűbben tudja bemutatni a változó világot, elképzelt jövőket, a világegyetem méreteit.

Régen a sci-fi a reál beállítottságú férfiak olvasmánya volt, most azonban már sokkal szélesebb érdeklődési körrel rendelkező olvasók veszik kézbe ezeket a történeteket. A jó sci-fit bárki élvezni tudja, nekem is egészen változatos az olvasótáborom. A sci-fi ma már uniszex zsánerré vált. Ettől függetlenül az is igaz, hogy manapság sokkal kevesebben olvasnak, mint mondjuk az ezredforduló előtt, rengeteg újfajta inger, eszköz jelent meg ugyanis, amelyek számos szórakozási lehetőséget nyújtanak. Persze, egy jó könyv nyújtotta egyedi élményt szerintem egyik sem tudja pótolni.

– Mikor támadt fel önben az érdeklődés a science fiction iránt és mi indította el íróként ebbe az irányba?

– Hatévesen láttam moziban a Csillagok háborúját, és onnantól kerestem a hasonló történeteket, könyveket, képregényeket. Emellé idővel társult a tudományos érdeklődés is. Nyolcéves koromban próbáltam először saját történetet írni, szóval, az írás, történetmesélés végigkísérte az egész eddigi életemet. Ha el kellett képzelnem magam felnőttként, tizenéves koromtól már egyértelmű volt számomra, hogy én író leszek, írni fogok. Így utólag meglepődöm ezen a magabiztosságon, de mindig is nagyon erős volt bennem a történetírás iránti vágy.

– Ez a műfaj a többinél is sokkalta színesebb fantáziát – és még sok mást – igényel. Hogyan születnek meg az egyes regények témái? Honnan merít ihletet és hogyan készül fel egy-egy mű megírására?

– Szinte bármi inspirálhat, még ha az ötletek legtöbbjéből nem lesz végül semmi. Több ötletet formálok magamban, és készítek hozzájuk jegyzeteket, de az mindig egy nehéz döntés, hogy éppen melyik legyen a következő, amivel tényleg elkezdek foglalkozni, mert az 2-3 évnyi elköteleződést jelent. A Felfalt kozmosz alapötlete is több mint tíz évvel ezelőtt keletkezett, ennyi idő kellett, mire megtaláltam azt, hogy miként tudom a legjobban elmesélni.

Hatékony módszer: a zenehallgatás

– Az írás mellett főállása is van. Miként fér meg a kettő egymás mellett? Ha tehetné, foglalkozna csak az írással?

– Nem egyszerű, mert a munka mellett, a szabadidőm terhére tudok írni. Nevezhetném hobbinak is, de valójában ez egy második állás, nagyon kemény szellemi munka. Szerencsére tudom úgy alakítani az életemet, hogy megfér a kettő egymás mellett, még ha nem is mindig könnyű, mert sokszor már nem marad erőm nap végén, hétvégén az aktuális regénnyel foglalkozni.

– Mikor szokott írni és mennyire könnyű éppen akkor olyan állapotba, hangulatba kerülni, hogy könnyen jöjjenek a gondolatok? Van valamilyen módszere erre?

– Az évek folyamán megtanultam, miként „kényszerítsem” magam az írásra, mert másképp nem megy. Ez azt jelenti, hogy ha benne vagyok egy történetben, és leülök a laptopomhoz, akkor azonnal tudok írni. Persze van, amikor mégsem sikerül, és csak ülök a monitor előtt, de ilyenkor előbb-utóbb mindig kiderül, hogy vagy nem vagyok elég mélyen fejben a történetben. Vagy valami félrement, a szereplők nem akarnak valamit megtenni, emiatt újra kell gondolni az aktuális fejezetet.

Ezen felül egyetlen hatékony módszerem van: mindig zenét hallgatok írás közben, ami részben hangulatot teremt, részben pedig elzárja a külvilág zajait, és ez segít a fókuszálásban.

Születőben az új történet

– Az eddigieken túlmenően milyen témák foglalkoztatják még, amelyeket tervez könyvben is megfogalmazni?

– Az biztos, hogy a következő regényem a korábbiakhoz képest valamivel szűkebb, de elég meghökkentő helyen játszódó, még inkább a karakterekre fókuszáló történet lesz, ellenben mégis tud majd nagyobb távlatokat is megnyitni, mint a korábbi regényeim. Szerepel benne egy rendkívül furcsa és nyugtalanító idegen, földöntúli faj is. Szeretnék emellett eljátszani a jövő elképzelt irodalmi témáival is, ez azt jelenti, hogy a történetet egy sor száz, kétszáz év múlva híres regény fülszövege, részletei színesíti, és a szereplők is beszélgetnek róluk, ráadásul ezek a fiktív regényleiratok valamilyen módon vissza fognak hatni magára a cselekményre is. Ez a fajta kísérletezés most nagyon izgat, de mivel még a regény közepén járok, nem látom át teljesen, hogyan fog majd működni.

– Milyen tervei vannak az idei évre?

– Mindenképpen szeretném befejezni ezt az új regényt, de azért eközben már jegyzetelgetem a következőt is. Ha pedig érkezik olyan novellafelkérés irodalmi folyóiratoktól, ami megmozgatja a fantáziámat, akkor remélhetőleg egy-két novellát is szeretnék még megírni.

Budai Klára