Tóth Auguszta: „Az érdekel, hogyan tudok egy karakter megformálásában önazonos maradni”

  31 Jul 2021

  • Augusztus 13-án a Nagyerdei Játékok keretén belül Debrecen főterén lesz látható a Csíksomlyói Passió, amelyben Tóth Auguszta Máriát kelti életre.

A sokoldalú művésznővel a Nemzeti Színház színpadán számos szerepben találkozhatunk, de énekesnői és dalszövegírói oldalát is megismerhetjük, ha meghallgatjuk különleges hangulatú lemezeit.

– Mit jelent az ön számára ez a kultikus előadás?

– Passiót játszani önmagában is kivételes élmény, Máriát megformálni pedig cseppet sem könnyű, de gyönyörű színészi feladat. Eleve nehéz egy olyan édesanyával azonosulni, akinek végig kell néznie gyermeke üldöztetését, majd halálát. Lelkileg nagyon megérint az a monológ, amelyben Máriaként Istenhez beszélek. Felteszem neki a kérdéseimet arról, hogy miért éppen az én fiam lett a kiválasztott arra, hogy megváltó legyen. De ezt nem lehet így elmondani. Ott kell lenni, át kell élni, akár a színpadon, akár a nézőtéren. Minden egyes előadás számomra egy nagy kihívás.

Otthon a Nemzetiben

– Mi jellemzi Vidnyánszky Attila rendezését?

– Vidnyánszky Attila egy nagy formátumú rendező, én korszakos alkotónak, zseninek tartom. A szakmán belül pl. a költői színház nagymesterének szokták nevezni.

Ez a rendezése is követi a költői színházát, három mű – a Biblia, Szőcs Géza írása, illetve az ősi liturgikus játékok – adja az alapját. Az előadás a Nemzeti Táncegyüttes közreműködésével valósul meg közösen, így a táncművészet is jelen van az előadásban, mindemellett roppant egyszerű, de mégis egyszerre látványos és emelkedett, letisztult és mélyen emberi.

– Pályafutása során az ország számos színházában megfordult, 2013 óta azonban a Nemzeti Színház művésze. Mit talált meg ezen az alkotóhelyen, ami ennyi ideje itt tartja?

– Egyrészt megfogott az a sokszínűség, amelyet a Nemzeti Színház képvisel, másrészt nagyon sokat jelent számomra, hogy az igazgatómnak, mint alkotóra szüksége van rám. Egy olyan emberrel találkoztam Vidnyánszky Attila személyében, aki bízik bennem és olyan feladatokat ad nekem, amelyek számomra izgalmasak, érdekesek, és kihívásokkal teliek. Nagy közösség vagyunk, de úgy érzem, itt olyan kollegákra, emberekre találtam, akikkel örömmel lépünk együtt a színpadra.

– Mit jelent az ön számára a színészi hivatás? Mi mozgatja, mi motiválja, mi tartja önben folyamatosan égve a lángot?

– Ez folyamatosan változott az évek folyamán. De ami változatlan, hogy elsősorban mindig is az érdekel, hogyan tudok átlényegülni egy szerep megformálása alatt, hogyan tudok egy karakterben önazonosan jelen lenni, az egyszerűség felé törekedni, és megpróbálni valami újat találni, kiásni önmagamból.

A forgatás szépsége

– Színpadi szerepei mellett televíziós sorozatokban és nagyfilmekben is találkozhatunk önnel. Többször nyilatkozta, hogy nagyon szeret forgatni. Mi fogta meg leginkább benne? Melyik filmes munkájára emlékszik legszívesebben vissza?

– Teljesen más típusú felkészülést és jelenlétet kíván egy színházi szereplés, mint egy filmforgatás. Színpadon nincs lehetőség egy-egy mondatot újragondolni, javítani, ott és akkor kell a lehető legtökéletesebb formánkat hozni. A színház az itt és most tere. A filmforgatás lehetőséget ad arra, hogy szükség esetén újra és újra felvegyünk egy jelenetet, illetve a felvett jelenetek közül utólag kiválasszuk azt, amelyik leginkább megfelel az elvárásainknak. A színház és a film két külön világ, de mégis egy tőről fakad: a szerepjáték, mint létezés, amelynek a színész a mozgatórugója.

Életem legmeghatározóbb forgatása Makk Károly rendezésében volt. A Szerelem 1-et Darvas Lilivel, Darvas Ivánnal és Törőcsik Marival forgatta, a Szerelem 2-ben pedig a női főszerepet jómagam alakíthattam, többek között Andorai Péter, Bálint András és Bencze Ilona voltak a partnereim. Makk Károly olyan természetességgel, könnyedséggel vezetett, hogy nekem egyszerűen csak létezni kellett a kamerák előtt és átadni magam a szerepnek, a hangulatnak. Később a Kisváros sorozat is meghatározó volt a pályámon, a benne eltöltött 10 év alatt elképesztően sokat tanultam a szakmáról. A Válótársak is izgalmas feladat volt, hiszen egy nem éppen kellemes természetű ügyvédnőt alakítottam benne. 2015-ben került képernyőre az első, 2016-ban a második, majd 2018-ban a harmadik évad.

– Dolgozik filmen jelenleg?

– A Krisztus ingét fejeztük be nemrég Eperjes Károllyal, amelyet hamarosan láthatnak a nézők. Nagyon jó hangulatú forgatás volt, profi stábbal, élveztem minden percét.

Zenében is otthon

– Néhány éve énekesnő és dalszövegíró minőségben is megmutatkozott, 2016-ban alakult az Art-grUp zenekar, és még abban az évben kiadták első lemezüket Érzések címmel, amelyet idén követett az Ébredések. Mit szeretett volna megvalósítani ez által a formáció által?

– Mindig is vonzott az éneklés, ezért szerettem volna ezen a területen is próbára tenni magam. A szövegeinket én írtam, rólam szólnak, a zene pedig Pintér Tibor alkotó-és zenésztársam világát tükrözi. Míg az első lemez lágyabb, lírai hangvételű, a második már rockosabb és keményebb mondanivalóval is rendelkezik.

– Merre lehet találkozni önökkel a nyár folyamán?

– Nagyon zsúfolt időszak áll mögöttem, szerencsére a pandémia idején is mindvégig dolgozhattam, így most egy kis időt szentelek a pihenésnek. Bízom benne, hogy ősztől el tudunk majd indulni. De meg kell, hogy jegyezzem, színésznőként nem olyan egyszerű a zeneiparban érvényesülni, azt látom és tapasztalom, hogy ez fordítva másként van, az énekesnők sokkal könnyebben találnak utat a színészi pályára. Azt gondolom, határozottabbnak, és talán kicsit erőszakosabbnak is kellene lennem, de rám a törtetés soha nem volt jellemző, nem része az eszköztáramnak. Ezért már azt is hatalmas előrelépésnek érzem, hogy önerőből, valamint az NKA és az EMMI támogatásával elkészítettem két lemezt, amelyekről nagy örömömre számos pozitív visszajelzés érkezik.

– Milyen feladatok várnak önre a következő hetekben, illetve ősztől, az új évadban?

– Dosztojevszkij Ördögök című darabjában fogok szerepelni, majd a Hubay Miklós által jegyzett Ők tudják, mi a szerelemben játszom Blaskó Péterrel és Piros Ildikóval együtt. Ildikóval nagyjából húsz év után találkozunk újra és ráadásul a színpadon. Ezek után Lope de Vega A kertész kutyája című művében játszom majd a főszerepet.

Budai Klára

Fotók: Eöri Szabó Zsolt