– Hogyan értékelnéd összességében a 2020-as évet? Mit adott és mit vett el tőled?
– Egy furcsa év volt a 2020-as, hiszen felborult az addigi, megszokott életünk. Számomra több téren is gyökeres változásokat hozott. Áprilisban megszületett a kislányom, Anna Róza, akire olyan régóta vártam, és aki éppen olyan, mint akiről álmodoztam. Egy másik régi álom is megvalósult, megkaptam a Jászai Mari-díjat, ami egy színész számára ugyanolyan fontos elismerés, mint a közönség tapsa a nézőtéren. Nagyon rossz látnom, ami a színházakkal, a koncertekkel történt. Egyik napról a másikra megszűnt minden, ami addig természetesnek tűnt. Nagyon hiányzik, mert számomra a munkám feltöltődést is adott. Ha énekeltem, minden alkalommal újjászülettem attól a szeretettől, ami a nézőtérről áradt felénk. Minden rosszban van valami jó, mert így rengeteget lehetek együtt a családommal, de azért érzem, hogy sokszor jó lenne feltöltődni egy kicsit a munkában, hogy ezt a pozitív energiát hazavihessem az otthoniaknak. Erre még egy picit várni kell, de remélem, az égiek is segítenek nekünk abban, hogy újraindulhasson a kulturális élet. Nehezen viselem a bezártságot, mert aktív ember voltam világ életemben. A lányom is már olyan korban van, hogy lehetne menni vele ide-oda, kirándulni, utazni, akár külföldre is, járhatnánk babaúszásra, és még sorolhatnám. De ezeket egyelőre nem lehet vagy nem merem megtenni.
Tudatosság a gyereknevelésben
– A 2003-ban átvett EMeRTon-díjat, majd a 2007-ben elnyert Artisjus-díjat követte tavaly Jászai Mari-díj. Mennyire lényeges számodra a szakmai elismerés?
– Szükséges, hogy elismerje a munkánkat a szakma is, hiszen nagyon sok munka, energia és kitartás van ezekben az elért sikerekben. Valamint nagy lendületet is tudnak adni ezek az elismerések, hogy még elszántabban menjünk a célunk felé, hogy értéket teremtsünk a művészetünk által.
– A gyerekneveléssel kapcsolatban milyen elveket követsz, milyen célokat tűztél ki magad elé? Egyáltalán, hogyan éled meg az anyaságot?
– A gyermeknevelés egy nehéz, de csodálatos, izgalmas feladat. Az elvem a rendszeresség, a következetesség, úgy, hogy mindenkinek megmaradjon a szabadsága. Próbálok tudatos lenni, figyelni, hogy merre formálódik a gyermek, és ahhoz igazodni. Mindig is szerettem a gyerekek társaságát, de azt hiszem, ahhoz, hogy megismerjük a feltétel nélküli szeretetet, anyává kell válni.
– Mivel tartod karban magad? Hogyan vigyázol az egészségedre?
– Fontos számomra az egészség, mindig is az volt, ezzel együtt a testmozgás is, amiből remélem, a járvány visszaszorítása után egyre több lehet. Az egészséges táplálkozásra, valamint a megfelelő vitaminbevitelre is kiemelt figyelmet fordítok. Mindig kutatom az új dolgokat, most például olajfalevél kivonatot iszom, mert rendkívül jó hatással van az immunrendszerre.
Pepi kisasszony mesél
– Bár jó pár hónapja nem találkozhat veled élőben a közönség, mégsem kell teljesen nélkülözniük a személyedet, hiszen Facebook-oldaladon rendszeresen jelentkezel videó tartalmakkal is, amelyekben mesék, versek hallhatók a tolmácsolásodban. Mikor és hogyan jött az ötlet, hogy belefogj egy ilyen küldetésbe?
– Nagyon régen, még a pandémia előtt jött az ötlet, hogy felolvasom a kedvenc meséimet. Aztán ebben is lett egyfajta rendszeresség, ami kiegészült versekkel, majd saját, illetve a nővérem által írt mesékkel, amelyeket már nem mint Mahó Andrea, hanem mint Pepi kisasszony mesélek el a gyerekeknek. Nagyon élvezem, mert egy kis színházat csempészhetek bele ennek a kissé bohókás, nagyon tájékozott hölgynek a megformálásába, akinek különleges képessége, hogy ért az állatok nyelvén, és ezeknek a barátoknak a történeteit meséli el a gyerekeknek úgy, hogy mindig tanít valamit. Például a karácsonyi és az újévi mesékben a népszokásokról beszélt.
– Mi alapján választasz műveket, amelyeket közre adsz a követőidnek? Milyen visszajelzéseket kapsz?
– A verseket és a népmeséket az aznapi hangulatom és az érzéseim alapján választom. Meglepően sokan szeretik hallgatni ezeket, ami borzasztó nagy öröm számomra, és visszajelzés, hogy még van igény az irodalomra ebben a rohanó világban, hogy talán mások is velem együtt egy vers vagy egy mese erejéig el tudnak szakadni a valóságtól és elsodródni ezeknek a szép, néha vicces, néha szomorú, néha elgondolkodtató műveknek a világába.
– Milyen további elképzeléseid, terveid vannak még ezen a téren?
– A saját mesékből szeretnék egy komolyabb projektet. Rendezővel, operatőrrel egy csodás képi világot varázsolni Pepi kisasszony köré, hogy minél több helyen elérhető legyen, és minél több gyerekhez eljuthasson.
Újranyitásra várva
– Hogy viseled a színház hiányát? Feltételezem az anyaság miatt eleve készültél rá, hogy hosszabb-rövidebb ideig távol maradsz, arra azonban nem lehetett számítani, hogy teljesen leáll majd a színházi élet.
– Bizony nem. Arra készültem, hogy amikor Anna Róza betölti a hat hónapot, visszamegyek a színházba a régi szerepeimhez. Már a szüleimmel is megbeszéltem, hogy amíg én a színházban játszom, ők segítenek a páromnak, hogy a kicsi lány semmiben ne szenvedjen hiányt. De az élet közbeszólt. Nagyon bízom benne, hogy amint megkezdődik a tömeges oltás, és jónak bizonyul, elindulhat újra a színházi élet, mert a nézőknek most még nagyobb szükségük van a feltöltődésre és a kikapcsolódásra.
– Mi hiányzik a legjobban a színházból?
– A színpad, az illat, a jelmezek, a zene, a kollégák, a közönség, a taps, minden, ami csak ott van.
– Mit vársz a 2021-es évtől?
– Hogy újult erővel megyünk tovább, csináljuk a dolgunkat, alkotunk újakat, keressük a pillanatokat a boldogsághoz, és vigyázunk az egészségünkre, hogy minél tovább tudjuk élvezni az életet.
Budai Klára
Fotó: Kaszás Bence, Ruha: Pomme Verde
