– Milyen fő állomások voltak az elmúlt 4 évben, aminek köszönhetően most itt tartotok?
– 2016 tavaszán alakultunk Hajdu Zoltán (gitár), Szombathelyi Dávid (basszusgitár, vokál), Bauer Attila (dob) és Kádi Balázs (billentyű) részvételével. Rengeteg „mérföldkövet” meg tudnék említeni, mivel tényleg apró léptekkel, de folyamatosan haladunk előre. Talán 2018 márciusában történt meg a nagy áttörés, amikor a „Te meg Én” című dalunk bekerült a rádiókba. Abban az évben kezdtünk el komolyabban koncertezni. 2018 őszén jelent meg az első nagylemezünk „Utazom” címmel, amelyről több dalunk is bekerült a rádiók lejátszási listájába. 2019 tavaszán a Bagossy Brothers Company zenekar vendégeként bejárhattuk az egész országot. Itt fordult elő először, hogy igazán nagy tömegek előtt zenélhettünk, többek között az Akvárium Klub Nagy Halljában is. Ez a turné nagyon inspirált bennünket zenében és hozzáállásban is. Májusban részt vettünk az Éter tehetségkutatón, ahol lehetőséget kaptunk a nyári fesztiválokon való fellépésekre. Még ebben az évben nyáron volt egy önálló pesti koncertünk is az A38- hajón, ami kifejezetten jól sikerült. Szeptemberben a Margaret Island vendégeként léphettünk először a Budapest Park színpadjára, majd ősztől bekerültünk a Hangfoglaló program által támogatott zenekarok közé is. Decembertől a Gold Record Music lemezkiadó gondozásába került a csapat.
– Hogy emlékszel vissza a zenekar születésére?
– Amikor már mindnyájan Pesten voltunk, azt hiszem Zoli bátyám (a zenekar gitárosa) csak úgy vett egy elektromos gitárt, hogy otthon pötyögjön rajta. Nem sokat gondolkodtunk azon, milyen jó is volna újra együtt zenélni, mint régen, így a Lánchídnál a Duna pesti oldalán meg is született a név és így a banda is.
Személyes sztorik a dalokban
– Hogyan jellemeznéd a zenéteket? Milyen zenei műfajba sorolnád magatokat?
– A zenénk olyan csénbridzspoppos. Műfaj szempontjából inkább rockos, poppos, néha indie, de egy kicsit alternatív is.
– Mi a szándékotok a zenétekkel, a tevékenységetekkel? A dalszövegeitekben milyen gondolatokat, üzeneteket szeretnétek továbbítani?
– Mi a kezdetektől fogva örömzenélünk. Amint ez az érzés megszűnik majd bennem, akkor fogom visszaakasztani a falra a gitárt és keresek valami más elfoglaltságot. De ez nem fog bekövetkezni. Szeretnénk a zenénket eljuttatni minél több emberhez és átadni azokat a gondolatokat, pillanatképeket, amelyek megfogalmazódnak bennünk. Ezek a gondolatok nem az élet értelmét fejtegetik, és nem is világmegváltó gondolatok. Egyszerűen van öt srác, barátok, akik szeretnek közösen zenélni, ezért is van az, hogy a dalszövegeim inkább a személyes sztorikon alapszanak és ezeket osztjuk meg másokkal. Rengeteget foglalkozunk a bandával, és talán ez az, amit legjobban szeretünk csinálni. Mivel legtöbben még dolgozunk a zenekaron kívül is, ezért legfőbb céljaink között az is szerepel, hogy előbb- utóbb csak a zenéléssel kelljen foglalkoznunk.
– Mit tartotok eddigi legjelentősebb sikereteknek?
– Ezt nem is tudnám megmondani. Rengeteg jó dolog történt velünk a négy év alatt, kisebbek és nagyobbak is. Számunkra minden siker egy óriási dolog volt, amely előre hajtotta a zenekar szekerét.
Gyerekek oktatása a távlati cél
– Min dolgoztok jelenleg?
– A második nagylemezünk van készülőben, egy zenei producerrel írjuk a dalokat és ötletelgetünk. Dolgozunk egy új videóklipen is, amely várhatóan még a nyár elején meg fog jelenni.
– Mióta foglalkozol zenéléssel?
– Egészen kicsi korom óta. Hét évesen kezdtem el hegedülni a Békéscsabai Bartók Béla zeneiskolában, később klasszikus gitároztam is. A könnyűzene irányába komolyabban 14-15 éves koromban fordultam. Blues és jazz gitározni tanultam. Gitárosként megfordultam több bandában is, sőt volt, hogy doboltam is. Akkor még Zoli énekelt, Dávid basszusozott.
– Hol és mikor volt az első alkalom, hogy közönség előtt szerepetél?
– Még általános iskolás koromban, egy hegedű „hangversenyen”. Annyira zavarta a fülemet, hogy hamisan szól a hegedűm, hogy majdnem elsírtam magam.
– Milyen egyéni ambícióid vannak zenészként?
– Szeretnék a későbbiekben zenét oktatni gyerekeknek. Nem külön gitár- vagy énekórákra gondolok, hanem inkább olyan csoportokat hoznék létre, ahol a gyerekek közösen muzsikálhatnak, átélhetik az együtt zenélés örömét. Többféle hangszert is kipróbálhatnának, így később eldönthetnék, melyiken szeretnének játszani. De egyelőre ezek még tervek. Folyamatosan fejlesztem a hangszeres tudásomat, tanulok énekelni, illetve szeretnék megtanulni trombitán játszani.
Ősztől jönnek a koncertek
– A zenekarok életében két jelentős időszak van egy évben, a téli klubszezon és a nyári fesztiválszezon. Melyiket szeretitek jobban?
– Mindkét szezonnak megvan a szépsége. A téli klubszezon igazából ősz végén kezdődik és egészen márciusig tart. Nagyon szeretünk klubokban zenélni, mert személyesebb hangvételű az egész azáltal, hogy az emberek kifejezetten miattunk jönnek a koncertre és tényleg „fizikailag” közelebb vagyunk egymáshoz, mint egy nagyobb szabású nyári fesztiválon, ahol van 2 méter a színpad és a közönség között. De természetesen imádjuk a nyarat is, mivel az egész fesztiválszezonnak van egy jellemző feelingje. A rengeteg ember, még ha csak lézengenek is a koncertek között. Amikor ott állunk a színpadon, bennünk van az az érzés, hogy milyen jó nekünk, hogy itt lehetünk. Úgyhogy mindkettő szezont egy kicsit másért, de ugyanannyira szeretjük.
– Milyen terveitek vannak a közeli és a távolabbi jövőre vonatkozóan?
– Ha minden úgy történik, ahogyan azt tervezzük, szeptemberben megjelenik a második nagylemezünk. Ősztől lemezbemutató koncerteket szeretnénk tartani az országban. Egyik fő állomásunk novemberben lesz, az A38-as hajón. Addig pedig folyamatosan dolgozunk, írjuk a dalokat, és remélhetőleg lassan már az új koncerttémánkat is közösen tudjuk próbálni.
Budai Klára