■ Nagyon nehéz időszakon van túl Ivancsics Ilona. A Szomszédok csinos tanárnője elvált, és sikeres színházát is be kellett zárnia. Ilona azonban nem adta fel, sikerült talpra állnia, sőt! 10 kilótól szabadult meg, csak úgy ragyog, és le sem tagadhatná: újra jól érzi magát a bőrében.

– A mai napig a Szomszédok Vágási Jutkájaként emlegetik önt. Milyen érzés ez?

– Tizenhárom évig ment a sorozat, amikor közel 6 millió ember ült a tévé elé kéthetente csütörtökön. Óriási népszerűséget hozott nekem, és akkor én még a pályám elején voltam. Nagyon sok szeretetet kaptam és kapok a mai napig a nézőktől. Hálás vagyok a sorsnak, hogy én lehettem az ország Jutka tanárnője.

– Miként emlékszik vissza arra az időszakra?

– Nagyon jó csapat dolgozott ott is együtt. Horváth Ádám rendezőnek köszönhető mindez. Szerettük a forgatásokat, és nem volt túl fárasztó sem, hiszen kéthetente ment csak a sorozat, mellette bőven tudtunk színházban is játszani.

– Milyen volt ennyi idő után az elválás?

– Elfogadtuk, hogy vége lett, hisz semmi nem tart örökké, és várt minket továbbra is a színházi munka.

Újra csúcsformában

– Az elmúlt hónapokban 10 kg-tól sikerült megszabadulnia. Mi segítette ebben?

– Rátaláltam egy csodás gyógynövény innovációra, amivel három hónap alatt tíz kilót sikerült leadnom. Ráadásul vidáman fogytam le, mert a gyógynövény összetevőknek köszönhetően nem voltam rosszkedvű, lehangolt, ideges. A banaba fa levele a vércukorszintem egyenletesen tartotta, az indiai árvacsalán jelentősen csökkentette az éhségérzetem, egy trópusi tökféle héja pedig telítettségérzéssel segítette a fogyásom. Most jobban érzem magam a bőrömben, mint valaha. Azt hiszem, sokkal kevesebb jelentőséget tulajdonítunk a gyógynövényeknek, mint kellene. Nem hittem volna, hogy harc és kínlódás nélkül le lehet fogyni. De lehet! Egy bizonyos kor felett, lelassul az anyagcsere, és sokkal nehezebben megy, hogy leadjuk a felesleges kilókat. De ha nekem sikerült, bárkinek sikerülhet!

– Miben változott az élete a jelentős fogyás hatására?

– Rengeteg dicséretet kapok, és ez nagyon jólesik, rám jönnek a régi ruháim, amikről már lemondtam, és a férfiak bókjai is jólesnek. De annak is nagyon örülök, hogy sok hölgy írta meg, hogy követi a példámat. Kell ennél több? Boldog vagyok, hogy belevágtam, és inspirálhatok másokat is.

– Hogyan tervezi fenntartani ezt a pozitív hozzáállást és az egészséges életmódot a jövőben?

– Figyelek továbbra is a súlyomra, és ha picit túleszem magam, ott lapul a táskámban most is a kapszula, így nem aggódom.

Izgalmas feladatok

– Sok helyen lehetett olvasni, hogy a COVID hatására fel kellett számolnia saját társulatát. Miként élte ezt meg? Mi adott önnek erőt abban az időben a folytatáshoz?

– 15 évig működött a magánszínházunk, amit a régi formájában valóban meg kellett szüntetem, mert az anyagi források elapadtak. Nehéz volt elengedni, hiszen szinte a nulláról kezdtünk, és országosan ismert magánszínház lettünk. Benne volt a szívünk-lelkünk, sok kiváló színésszel, munkatárssal dolgoztunk együtt és értékes előadásokat vittünk mindenfelé az országban.

– Mitől volt kedves az ön számára az a társulat, mit szeretett benne?

– Az Ivancsics Ilona és Színtársai bár magánszínház volt, de igyekeztem szinte kőszínházi minőséget létrehozni. A színészeink a mai napig emlegetik, mennyire szerettek nálunk játszani. Ez nekem visszaigazolás, hogy megérte a sok munka.

– Vannak tervei egy újabb csapat felállítására vonatkozóan vagy teljesen elégedett a mostani helyével a színészvilágban?

– Két év eltelt, amióta nincs társulat, és nem hiszem, hogy újra elbírnék ilyen őrült sok munkát. Büszke vagyok arra, hogy megcsináltuk, de azokra a helyekre, ahol játszottunk az országban, most is visszahívnak a kis előadásaimmal, nekem ez most elég. Aztán majd meglátjuk, milyen lehetőséget kínál fel az élet.

Színpad=boldogság

– Hol és milyen szerepekben találkozhat mostanában önnel a közönség?

– Ábrahám Edittel a Szomszédok és Barátok című előadást játsszuk nagy sikerrel, amiben vidám történeteket osztunk meg a pályánkról, a sorozatokról árulunk el titkokat, amiben szerepeltünk, és énekelünk is. Vincze Lilla barátnőmmel pedig irodalmi zenés estünk van, amelyben Lilla énekel, én pedig a költészet gyöngyszemeiből válogatok. Nagy kedvenceim a versek, mostanában sok helyre hívnak szavalni. Mindig nagy örömmel megyek, és önálló estem is van ebben a műfajban. Nemrégiben színházi szerep is megtalált, Szegeden a Pinceszínházban kezdtem próbálni egy színdarabot.

– Melyik szerepét tartja eddigi pályafutása legnagyobb kihívásának?

– Talán Jókai Anna Fejünk felől a tetőt című darabjában Nusi szerepét, amit nagyon sokat játszottunk. Egy erős, kemény asszony figurája volt, aki igyekszik egy széteső családot mindenképpen összetartani. A televízió is felvette, aminek nagyon örültem. De a Kishercegre is szívesen emlékszem, amit 150-szer játszottam a József Attila Szinházban. Összesen közel száz szerepet formáltam meg a József Attila Színházban, a Soproni Petőfi Színházban majd a magánszínházunkban.

– Milyen további tervei, vágyai vannak a hivatására vonatkozóan?

– Nekem a színészet a hivatásom, szeretnék minél több nézőhöz eljutni, mert akkor vagyok igazán boldog, ha a színpadon lehetek. Bízom benne, hogy még nagyon sokáig megtehetem.

Budai Klára