Ezúttal több olyan sztár színész is feltűnik a darabban, akikkel még a kezdetekben a Budapesti Operettszínházban vitték sikerre a musicalt Magyarországon. Janza Katával az előadásban ismét Capuletné szerepében találkozhat a közönség.
– Milyen érzések vannak benned ezzel kapcsolatban?
– Bombaként robbant be ez a musical, aminek köszönhetően hirtelen mi is nagyon népszerűek lettünk. Aztán elérkezett az a pont, amikor már szívesen átadtuk a fiataloknak, mert nekünk már megvolt az örömünk benne. Több generáció nőtt fel ezen a darabon. Én mindig szívesen beszélgetek az emberekkel, és szívesen válaszolok a kérdéseikre. Annyi biztos, hogy ha valaki odajön hozzám, az első három kérdésében a mai napig benne van a Rómeó és Júlia.
Aisha például, aki Júliát alakítja most, a tv-ben láthatta a darabot, amikor még kicsi volt. Veréb Tamással és Kerényi Miklós Mátéval még játszottam együtt, de akkor ők voltak az újak, mi már kifelé mentünk a musicalból. Most pont akkor került vissza az életembe a Rómeó és Júlia, amikor úgy érzem, hogy újra tudnék valamit hozzátenni, és személyiségemmel hozzájárulni a sikerhez.
Fontos az azonosulás
– Mit jelent számodra, a te életedben, a pályádon a Rómeó és Júlia, illetve Capuletné szerepe?
– Nagyon nehéz volt ez a szerep számomra anyaként. 28 évesen kezdtem el, akkor már megszületett az első gyermekem. Capuletné beletemetkezik a saját dolgaiba, és teljesen érdektelen a lánya irányában. Megfigyeltem, hogy sokszor, ami csacskaságnak tűnik a gyerekek szájából, és elmegyünk mellette, vissza tud köszöni hónapokkal később, és fájhat nekik, hogy nem figyeltünk rájuk. Ezek mindig visszaütnek, nem szabad érdektelenné válni, mert később már problémává válhat egy meg nem hallott kérdés vagy kérés. Nem szabad hagyni, hogy a keserűségébe zárja magát egy gyermek. Capuletné nem foglalkozik az igazsággal, csak azt az utat látja önző módon, amit magának kijelölt. Egyszer csak úgy történik meg a haláleset, hogy az oda vezető úton – amiben a Dajka, Benvolió és Lőrinc barát részt vettek – ő jelen sem volt. A darab vége ezért különösen nehéz számomra, mert szerintem ezt a helyzetet egy anya segíthetett volna elkerülni.
Minden darabban megtalálom az igazságot. Még Mrs. Danvers-sel is tudtam azonosulni a Rebecca, a Manderley-ház asszonya című musicalben, mert ugyan válogatott gonoszságokat követ el, de van rá oka. Capuletné-nél nincs mibe kapaszkodjak. Benne megkeseredettség és kívülállóság van… Én a saját életemben küzdök a gyerekeimért, Capuletné ezt nem teszi, csak a papa parancsait továbbítja…
– Miként élted meg azt az időszakot, amikor zárva voltak a színházak, nem voltak rendezvények, nem volt alkalom színpadra állni? Mi segített „átvészelni”?
– Igazából az első szakaszt jobban viseltem. 25 éve nem álltam meg, így az esték eddig teljesen kimaradtak a magánéletemből. Most egyfajta rácsodálkozás volt részemről, hogy együtt lehettem a családommal. Különösen a nagyobb gyerekemmel, a 25 éves Jankával volt ez különleges, akivel rengeteget társasoztunk. Egy számomra új tudományt, a sütést is elsajátítottam; az alkotásvágyamat a süteményekben éltem ki. Megvolt a taps is, jó visszajelzéseket kaptam a családtól. A második szakasz már rosszabb, volt hiányzott a színház, a színházi gyerekeim, és különösen A Pendragon legendája.
Pihenésre is szükség van
– Milyen volt mindazok után visszatérni a színházba, újra dolgozni, újra játszani?
– A hajtás folytatódott, mert rengeteg felgyülemlett rendezvényt pótoltak be. Ez a nyár most ilyen volt, de törekedni fogok rá, hogy megmaradjon a minőségi együtt töltött idő a gyermekeimmel, és hogy ne álljon vissza a korábbi mókuskerék. A nyár kárpótolt a kimaradt időszakért; felszabadultak a lelkek. A közönségnek is szüksége van azokra az energiákra, amelyekkel töltekezni tudnak. Jó érzés volt ilyen frissen és vágyakozással telve felvenni a fonalat, és visszaállni a színpadra.
– Milyen feladataid voltak a nyáron? A munka mellett mennyi időd jutott pihenésre, kikapcsolódásra?
– A nyaralásból soha nem engedek. Balatonszemesen és Olaszországban jártunk. Imádom Olaszországot, mert beszélek olaszul, és ilyenkor jó sokat beszélgetek a helyiekkel. Hat napot töltöttünk el ott Ádámmal és Samuval, és ők is nagyon jól érezték magukat. Ezen felül Ádámmal egész nyáron „ismerjük meg országunkat” elv szerint éltünk, így, ha valahova fellépésre mentünk, ott megszálltunk, és másnap körbenéztünk a városban.
A nyár egyik szakmai csúcsélménye a Sissi volt a Gödöllői kastélyban Dolhai Attilával és Szabó P. Szilveszterrel. Velünk voltak az égiek is, jó idő volt és gyönyörű ruhában állhattam színpadra. Igazi ünnep volt! Emellett idén 25. éve járok vissza a Szegedi Szabadtéri Játékokra, szinte a második otthonom. A Dóm téren 4000 ember előtt játszani, végig jó időben… Isteni volt! Az első pillanatától az utolsóig élveztem az ott töltött időt.
Boldog művész
– Kevés pályatársad tudhat magáénak ilyen tartalmas, gyönyörű színészi feladatokkal teli pályát, mint te. Van benned mégis valamivel kapcsolatban hiányérzet, ami eddig kimaradt, amit esetleg még meg szeretnél valósítani?
– Őszintén szólva nincs. Én egy nagyon boldog művész vagyok. Mindent eljátszottam, amit szerettem volna. Nyilván voltak kiemelkedőbb szerepek, amelyek nagyon az enyémek voltak, és voltak olyanok is, amelyekbe csak úgy beálltam, aztán mégis nagyon megszerettem. Ilyen volt például Az Ördögölő Józsiás vagy a Mennyasszonytánc. Az utóbbi Molnár Piroska után jó nagy falat volt, nem volt kicsi a tét, de végül kifejezetten megszerettem. Az egyik kiemelkedő szerepem a közelmúltból a Nők az idegösszeomlás szélén volt, amire rengeteg pozitív kritikát kaptam.
– Milyen kihívások várnak rád a következő évadban?
– A Hegedűs a háztetőn Goldie-ja. A mi szereposztásunk novemberben fog beállni, izgulok, hogy sikerül majd. A Nine is egy rendkívül érdekes darab, erre már próbálunk. Balázs Zoltán rendező egy fantasztikus személyiség, aki magával ragadja az embert, és minden pillanatban megjön a játékkedve tőle a színészeknek. Mindannyian nagyon szeretjük, és reméljük a közönség is fogja. Ezen felül új bemutatója lesz a Tesla csapatnak, a Vadak ura, amelyben én leszek a Bagoly. Illetve sok mással is készülök, de legközelebb szeptember 16-án a Arénába várok sok szeretettel mindenkit a Rómeó és Júlia musicalre, az örök szerelem ünnepére.
Budai Klára
