■ Január 23-án debütált a TV2 vadonatúj sorozata, a Hazatalálsz, amelyet hétköznap esténként tekinthetnek meg a nézők. A történetben az egyik főszereplőt, Rajmundot, Raját Jaskó Bálint személyesíti meg.

– Sem a filmezés, sem a sorozatban való szereplés nem újdonság számodra. Hozott valamiben újfajta kihívást ez a feladat?

– Ez volt az első olyan főszerepem, amikor végig helyszíneken forgattunk, nem díszletben. Ez egyrészről mindig nagyon izgalmas, sokat ad hozzá a sorozat látványvilágához, de emellett számos kihívást is tartogat. Ezek legnagyobb része a különböző háttérzajokból adódik, amikkel meg kell tanulnia együtt lélegezni egy ilyen gyártású produkciónak. Másrészről sok előadásom esett a forgatási időszakra, így a feladatok összeszervezése sem volt egyszerű, de sikerült mindent fennakadások nélkül megoldani. Minden egyes forgatás egy teljesen új élmény. Szeretem benne, hogy a szakma színe-javával együtt dolgozhatok egy-egy forgatás során, új embereket ismerhetek meg, illetve jó érzés egy-egy kollégával többféle feladatban is összetalálkozni.

– Mit élveztél legjobban a forgatásban?

– Egy olyan oldalról ismertem meg magam, amit korábban nem is gondoltam volna. Sosem rajongtam sem az autókért, sem a verseny­autózásért, de mivel a karakteremnek Rajának ez az egyik szenvedélye, volt alkalmam egy majd’ 500 lóerős autóba beülni és csikorgó kerekkel, irdatlan sebességgel autózni. Óriási volt! Néhány nap alatt vettük fel ezeket a jeleneteket, előtte egy kisebb kiképzést is kaptam, hogy balesetmentesen és hitelesen tudjam alakítani a szerepemet. Annyira belejöttem, hogy egyszer rám is kellett szólni, hogy vegyek vissza a sebességből. Hálás vagyok érte, hogy ezt és még sok hasonló izgalmas dolgot kipróbálhattam, amire magánemberként nem lett volna lehetőségem, de főként, eszembe sem jutott volna.

Színes feladatok

– Mennyire könnyen éreztél rá a karakteredre? Mi volt a célod a megformálása során?

– Raja egy nagyon összetett jellemű fiatalember. Amikor először olvastam a forgatókönyvet, nagyon megörültem neki, már akkor éreztem, hogy izgalmas kihívásokat fog tartogatni számomra a szerep. Elsőre roppant negatív figurának látszik, de ennél sokkal-sokkal mélyebb rétegei vannak az egyéniségének. Ahogyan kibontakozik a cselekedetei hátterében álló történet, világossá válik, hogy nagyon is érző szíve van.

– Milyen típusú feladatokban érzed magad igazán otthon?

– Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert sokféle feladat talál meg. A sorozatban negatív karakter lehetek, van egy nagyszínpadi gyerekelőadás, amiben egy kapitányt alakítok, egy kis stúdiószínpadon pedig kortárs darabban játszhatok.Úgy érzem, pontosan ott vagyok, ahol lenni szeretnék, és azt csinálhatom, ami igazán örömet okoz. Minden feladatnál az inspirál leginkább, hogy kikkel játszhatom együtt és a végeredmény is fontos, amit közösen hozunk létre.

Sitcom az álom

– Mi vezetett annak idején a színészi pályára? Miért éppen ezt a hivatást választottad?

– Talán az, hogy annyi minden szerettem volna lenni, és annyi minden érdekelt, hogy ezek megvalósítására semmilyen más módon nem lett volna lehetőségem. A színészi hivatás teret ad arra, hogy akár minden este más ember lehetek, más szakmám lehet, és az egész egy nagy játék. Imádok játszótársakkal játszani! Az vallom, hogy a játék az élet legkomolyabb dolga. Közben ott van emellett egy óriási szabadság is.

– Az utóbbi években számos mozifilmben, sorozatban és színdarabban találkozhattak veled a nézők. Így visszagondolva melyiket, melyeket érzed jelentős mérföldkőnek az életedben, a pályádon?

– A pályámon és a magánéletemben is az egyik legfontosabb az Oltári csajok volt. Akkor ismerkedtem meg a feleségemmel. Majd a Bátrak földje és most, a Hazatalálsz is lényeges mérföldkőnek számít. Színházban pedig többek között a Kalap és a Szociopoly, ami egy érzékenyítő előadás, és 7 éve játsszuk.

– Van olyan szereptípus vagy filmes műfaj, amiben szívesen próbára tennéd magad, de mindeddig nem volt rá lehetőséged?

– Nagyon vágyom arra, hogy részem lehessen egy kifejezetten sitcom jellegű, szórakoztató sorozatban, ami úgy érzem, hiányzik még a magyar filmgyártásból. Túltengenek a pályámon a komorabb szereptípusok, de szívesen kipróbálnám magam komédiában is, ahol az a cél, hogy az embereket megnevettessük.

Színház és film
egymás mellett

– Mennyire éreznéd magadhoz közel állónak a kamera túloldalát? 

– Bevallom, fiatalabb koromban volt olyan kósza ábrándom, hogy operatőr legyek. Ez a mai napig nem csitult bennem, ezért minden forgatáson faggatom az operatőröket különböző világítási technikákról, trükkökről. A rendezéshez úgy érzem, még érnem kell, de el tudom képzelni magam a későbbiekben abban a feladatkörben is.

– Színpadi szerep is színesíti a pályád, szép számmal. A szíved mélyén merre húzol inkább, a filmezés vagy a színház világába? Miért? Mit jelent számodra az egyik és mit a másik?

– Nem tudnék és nem is szeretnék választani. Annyira más világ a kettő, hogy egyik sem váltaná ki teljesen a másikat. Nagyon élvezem, hogy a színházban nincs olyan, hogy nem sikerült jól egy jelenet, vegyük fel újra. Ott egyetlen lehetőség van jól teljesíteni. A filmezésben pedig az is nagyon izgalmas, hogy miután elkészültek a felvételek, miként lesz abból komplett film a vágóasztalon. Forgatni még szeretnék nagyon sokat, és nem csak napi sorozatban, de nagyjátékfilmben vagy éppen minisorozatban is.

Budai Klára