Nemrégiben jelent meg Kégl Ágnes első könyve Óriáskerék címmel, amelyben többek között az eddigi élete jelentős állomásaiba is betekintést nyújt, megosztja élettapasztalatait az olvasókkal.

– Mi vezetett a könyv megírásához? Mikor és milyen indíttatásból döntötted el, hogy könyvet fogsz írni?

– Novemberben megkeresett a Next21 Kiadótól Rényi Ádám, aki úgy érezte, hogy az eddigi élettörténetem kellően inspiráló ahhoz, hogy akár könyv formájában is érdemes volna elmesélni. Addigra már egy éve pszichológushoz jártam, többek közt azért, hogy a múltamon keresztül megértsem a jelenemet, azt, akivé 40 éves koromra váltam. Így ennek az életregénynek a megírása éppen jókor érkezett az életembe ilyen szempontból is – segített kicsit a múlt feldolgozásban és a reflexióban is. Azzal a céllal írtam, hogy a tapasztalásaimon keresztül támaszt, inspirációt nyújtsak másoknak, akik a történetemhez valamilyen formában kapcsolódnak. Több minden más mellett mesélek benne az egyedülálló anyaságról, az ADHD-s gyerek nevelésével kapcsolatos kihívásokról és persze a külföldre költözés, az újrakezdés nehézségeiről.

Néha fent, néha lent

– Miért éppen Óriáskerék lett a címe? Mit jelent a te életedben ez a szimbólum?

– Az én életemben is – mint talán legtöbbünkében – van egy hullámzás: néha fent, néha lent. Ezt az állandó mozgást szimbolizálja az óriáskerék. És épp az az üzenete a könyvnek, hogy bár megpróbál minket az élet, néha megemel, néha a mélybe taszít, de a nehéz helyzetekből is fel lehet állni. Dolgozik bennem egy született optimizmus és egy hatalmas adag életszeretet, ami sok mindenen átsegített már. Az óriáskerék egyébként kézzelfoghatóan is megjelenik egyébként a történetemben, hiszen az angliai karrierem, újrakezdésem erősen kötődik a London Eye-hoz. Azt, hogy miként, rögtön a könyv elején el is mesélem.

– Mit/miket szerettél volna a könyvben megfogalmazni, elmesélni, átadni az olvasók számára?

– A fent említett életszemlélet az egyik alappillére a mondanivalómnak, az, hogy a vert helyzetekből is fel lehet állni és a pozitív gondolkodás hatalmas támaszt tud nyújtani. Emellett arra is rájöttem, hogy a nehézségek, az élet minden kihívása lehetőséget nyújt a belső fejlődésre. Azt tapasztaltam, hogy a kihívásokon keresztül tudunk a leginkább formálódni. Személy szerint engem az anyaság, valamint a külföldre költözés, a kinti egyedülálló szülőség, a beilleszkedés, a megélhetés, az újrakezdés és újrateremtés küzdelme nevelt a leginkább. Emellett az ADHD-s szülők gyermekeinek a könyv legfőbb üzenete, hogy nem rossz szülők – hanem embert próbáló feladattal kell megbirkózniuk- és nincsenek egyedül. Az újrakezdéssel kapcsolatban pedig azt szerettem volna elmondani, hogy – bár az első időszak baromi megterhelő és fárasztó volt -, úgy érzem, nagyon megérte végig csinálni, mert a folyamat végén sikerült egy nagyon szerethető életet kialakítanom, amiért folyamatosan hálát érzek. És ezt is tapasztaltam, hogy nagyon jó hatással van rám, a gondolkodásomra, ha folyamatosan tudatosan megélem, amim van, amit megteremtettem az életemben és őszintén, mélyen hálás tudok érte lenni.

Hirtelen vált felnőtté

– A szélesebb közönség számára főként a Való Világ szereplésed által váltál ismertté. Ma miként, milyen szájízzel emlékszel arra az időszakra vissza?

– Olyan, mint egy emlékezetes gimnáziumi osztálykirándulás. Bár egy kicsit hosszabb ideig tartott – én szeptembertől decemberig éltem a Villában. Sokáig csak egy játékos emlék volt, de sajnos Lorenzó halálával kicsit valóságosabbá, életszagúbbá vált. Egy nagyon mozgalmas, izgalmas időszak volt, amire alapvetően jó érzésekkel emlékszem vissza, de tény, hogy ez a műsor legalább annyit adott nekem, mint amennyit elvett.

– Miben lett más az életed utána?

– Alapjaiban változott meg. Ahogy kiköltöztem a Villából, gyakorlatilag akkor kezdődött el a felnőtt életem. Felköltöztem Budapestre, elkezdődött a párkapcsolatom a gyermekem későbbi édesapjával, és elkezdtem újságíróként dolgozni, valamint egyetemre járni. A családi fészekből szinte egy pillanat alatt kerültem ki és ráadásul az egész ország ismerte az arcomat. Mindenkinek véleménye volt rólam, ismeretlenül is. Nem volt egyszerű ledolgozni ezt a nagy adag előítéletet, de idővel bedolgoztam magam az újságíró szakmába és tudatosan kiléptem a rivaldafényből.

– Miként vezetett az utad Londonba? Milyen volt ott az életed? Tervezed a visszaköltözést?

– Egy sajtóbemutatóra kaptam meghívást Londonba és ott ismerkedtem meg a Daily Express napilap egyik vezetőjével, aki munkalehetőséget ajánlott a lap digitális részlegén. Először gyakornokként dolgoztam, aztán főállásban – összesen négy éven keresztül. Menetközben elvégeztem a brit újságíró képzést, de végül eljöttem a kiadótól és marketing menedzserként kezdtem el dolgozni. Nagyon szeretem az életemet – bár a mai napig is hiányzik sok minden Magyarországról, Anglia most már második hazám. Ráadásul a kisfiam ott kezdte a sulit, anyanyelvi szinten beszél magyarul és angolul is, és otthon érzi magát Nagy Britanniában. Jelenleg nincsen porondon az, hogy hazaköltöznénk, de az élet nagy rendező. Én a mai napig is imádom a hazámat, a magyar nyelvet – folyamatosan magyarul publikálok -, mélyen kötődöm az országhoz, a Balatonhoz, Budapesthez. Ez szerintem, bármennyit is éljek külföldön, sosem fog megváltozni.

Vidéken él Angliában

– Itthon és külföldön is különböző újságírói pozíciókban dolgoztál, dolgozol ma is. Milyen volt egy idegen országban, nem a saját anyanyelveden beilleszkedni egy ennyire nyelvtől függő szakmába?

– Iszonyú nehéz. A kulturális különbségek, az anyanyelv biztonságának és a kapcsolatrendszernek a hiánya hatalmas kihívást jelentettek. Ezért is volt különösen fontos, hogy elvégezzem a kinti újságíró sulit, mert amellett, hogy nagyon magas szintű, újságírói angol nyelvezetet is oktattak, a jogrendszerbe és a közigazgatásba is bepillantást nyújtott. Idővel aztán otthonossá vált az angol nyelv, a kulturális szokások és ma már egészen otthon érzem magam kint, valóban Anglia lett a második otthonom.

– Milyen terveid vannak a jövőre vonatkozóan? Mit szeretnél akár a hivatásod terén, akár más téren elérni?

– Egyre többet szeretnék a természetben lenni, mert az visszatölt, ott nyugalomra találok. Ezért is szeretem, hogy Angliában vidéken élünk – rengeteget kapok a kutyámmal való hatalmas sétáktól. Nagyon szeretnék további könyveket írni – úgy érzem, hogy sok mondanivaló van még bennem. Emellett pedig tervezem, hogy – amikor már a fiam kirepült – hosszabb ideig vagy mediterrán európai országban vagy akár Indonéziában élek majd. Úgy érzem, hogy mára világpolgárrá váltam, nagyon szeretem Angliát, de szívesen megtapasztalnék más kultúrákat és életvitelt is, ha lehetőségem nyílik rá.

Budai Klára