Fiatal kora ellenére már számos szerepben találkozhattunk Kovács Gyopárral, akit 2014-ben, a TV2-n futó Rising star című tehetségkutató műsorban ismerhetett meg a szélesebb közönség. A tehetséges színésznő a szabadúszó lét után az idei évben a kecskeméti Katona József Színház tagja lett.

– Milyen feladatok várnak rád a 2022/23-as évadban, hol és milyen szerepekben lehet majd találkozni veled?

– Szeptembertől a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződtem. Három darabban kaptam szerepet, az első lesz a Kőszívű szeptemberben, október-novemberben az Egy hónap falun, jövő év elején pedig az Utazás a szempillám mögött.

– Hogy telt a nyár, sikerült kipihenned magad és feltöltődni?

– Most eljutottam Spanyolországba is, ami csodálatos élmény volt, és szintén nagyon élveztem a rokonlátogatást is Erdélyben.

Négyévesen közönség előtt

– 2014-ben találkozhatott veled első alkalommal a közönség, amikor a TV2-n futó Rising star című tehetségkutató műsorban mutattad meg magad. Hogyan emlékszel vissza a szereplésedre? Miben segített, milyen utakat nyitott meg előtted?

– Ha erre a szereplésre gondolok, mindig az jut eszembe, hogy az az időszak jelentős mértékben segített fejleszteni a kitartásomat. Akkor úgy igazán be lettem dobva a mélyvízbe, vagyis én dobtam be saját magam. Akkor jöttem rá arra is, hogy mértékkel kell hogy érdekeljen, hogy mások mit gondolnak rólam, persze, ha érződik, hogy nem kifejezetten a jószándék motiválja a kritikájukat. Azóta nagyon jól tudom ezt kezelni.

– Mi vezetett a színpad irányába? Mikor kezdődött a vonzalmad a művészi pálya iránt?

– Egészen kiskoromtól ez volt az álmom. Éreztem, tudtam, hogy én felnőttként ezzel szeretnék foglalkozni. Van egy meghatározó emlékem ezzel kapcsolatban. Körülbelül négyéves lehettem, a nagyszüleim lakásában volt egy boltív, ami alá beálltam, leültettem szemben az egész családot és kötelező jelleggel meg kellett hallgatniuk az aktuális, óvodában megtanult próza, ének és tánc repertoáromat. Érdekes ezeket a jeleneteket visszanézni a régi videófelvételeken.

Hosszú még az út

– Mi volt a dédelgetett álmod annak idején, akár a karrier, akár más terén, és hogy érzed, hol tartasz most a megvalósítása felé vezető úton?

– Elsősorban a színészet volt az álmom, az viszont sosem foglalkoztatott, hogy mit szeretnék elérni. Mindig olyan ember voltam, aki a jelent becsüli meg, és szépen lassan, fokozatosan lépked előre.

Most azt érzem, jó úton haladok, de hosszú még az út előttem. Hálás vagyok azért, hogy folyamatosan fejlődhetek.

– Milyen színészi feladatokat szeretsz igazán? Vannak olyan műfajok, amelyekben otthonosabban érzed magad, esetleg olyan szerepek, amelyeket szívesebben öltesz magadra?

– Műfaj tekintetében nagyon szeretek vígjátékot játszani. Azt gondolom, minden karaktert úgy kell megfogni, hogy teljesen magadra formáld, és pontosan emiatt, talán nincs is olyan szerep, ami ne lenne különleges vagy izgalmas. Vonzanak a karakterszerepek, gonoszt például még nem játszottam, de szívesen kipróbálnám.

Tanítana a jövőben

– Filmekben is volt alkalmad próbára tenni magad. Mennyire állt hozzád közel a filmezés világa?

– Nagyon szerettem forgatni. Örülök, hogy a színház mellett filmben is volt lehetőségem kipróbálni magam. Érdekes volt megtapasztalni azt is, hogy míg színpadon erőteljesebb mozdulatokkal, mimikákkal kell játszanunk, hogy a hátsóbb sorokban is jól lássák az emberek, addig filmen minden mozdulat, gesztus sokkal finomabb, árnyaltabb. Ma már otthonosan érzem magam kamerák előtt és szeretem minden pillanatát a forgatásoknak.

– Az éneklés mennyire van jelen jelenleg az életedben és milyen szerepet szánsz neki a későbbiekben?

– Tejes mértékben jelen van az életemben, ugyanis zenés darabokban is részt veszek. Arra, hogy külön a zenéléssel is foglalkozzak, már voltak próbálkozások, jazz bandában is énekeltem korábban. Ha újra úgy alakulna az életem, megint bandában gondolkodnék.

– Milyen terveid vannak a távolabbi jövőre vonatkozóan?

– Szeretnék a filmezés terén is új tapasztalatokat gyűjteni, többet utazni és sikeresen befejezni a Színház- és Filmművészeti Egyetemen a drámainstruktor szakot, amit éppen most kezdtem meg. A későbbiekben szívesen foglalkoznék gyerekek színészmesterségre képzésével is.

Budai Klára