■ Hamarosan félidejéhez érkezik a Sztárban sztár 9. évada a TV2-n, amelyben Tóth Andi, Papp Szabi, Kökény Attila és Marics Péter mellett Lékai-Kiss Ramóna is a zsűrit erősíti, immár második alkalommal.
– Milyen tapasztalatokat hoztál magaddal a korábbi szériából, amelyeket ezúttal már alkalmazni tudsz?
– Mivel a Sztárban Sztár az ország házibulija, ezért igazából egy nagyon jó életérzést és bulihangulatot hozott már az első széria is, amiben zsűritag lehettem, a sztárok akkor is elkápráztattak minket és idén is nagyon izgalmas a társaság. Sokféle produkciót láthattunk már eddig is, és azt gondolom, hogy mindenki hétről hétre egyre jobban ráérez, mi is kell ehhez a műsorhoz. Én változatlanul azt követem, hogy ami a szívemen, az a számon, nem a legszigorúbb zsűritag vagyok, de azt hiszem, ez nem is baj. Azok a hölgyek és urak, akik határaikat átlépve színpadra állnak, bőven letettek már valamit az asztalra és bizonyították a tehetségüket. Én nagyon jól érzem magam, fantasztikus a csapat.
Nehéz kritikát megfogalmazni
– Mitől kedves számodra ez a feladat, és van-e olyan része, ami nehézséget okoz?
– A vicces oldalról megközelítve azért kedves nekem ez a helyzet, mert 21 év után az első olyan „munkahelyem”, ahol nem megírt szövegem van, hanem csak magamra hagyatkozhatok és tényleg úszhatok az árral, és azokkal a produkciókkal, amelyek vasárnapról vasárnapra színpadra kerülnek. Azokat a belső érzéseket kell megfogalmaznom, amik hatalmukba kerítenek. Számomra is öröm, ahogy a nézőknek is, hogy az általunk szeretett, nagyra értékelt művészeket egy teljesen más helyzetben, kilépve a komfortzónájukból láthatjuk, megismerhetjük egy új oldalukat.
A produkciók sokszínűek, van, amikor megmosolyogtatnak, vagy épp megríkatnak, hol pedig elgondolkodtatnak. A legnehezebb a zsűrizésben a kritika megfogalmazása, a Sztárban Sztár elsősorban egy szórakoztató műsor, így én azt vallom, hogy nem feltétlenül arra kíváncsiak a nézők és a sztárok, hogy technikailag mi az, ami sikerült vagy nem, hiszen tudjuk, mik a kvalitásaik, ők maguk is fel tudják mérni, hogy mi volt a helyén és mi nem. Szeretem azt elmondani és átadni, mit vált ki belőlem, hogyan élem meg, hogyan érzékelem az adott produkciót. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy a versenyző szerette volna, azt nehezebb megfogalmazni és átadni, hisz senkit nem szeretnék megbántani, de közben az őszinteséget is fontosnak tartom.
– Milyen szempontok alapján értékeled a részvevőket, illetve a produkciókat?
– Az összhatás a fontos. Amikor ott ülök, próbálok kizárni mindent és csak az adott énekesre és produkcióra koncentrálok, illetve arra, hogy milyen érzéseket kelt bennem, mit vált ki belőlem. Elviszik-e a táncosok, a háttér, a körítés a figyelmemet, vagy csak az előadóra tudok koncentrálni, mert annyira magával ragad és belemászik a szívembe-lelkembe. Ha ez megtörténik, akkor garantált a tíz pont, viszont ha minden apró részlet eltereli a figyelmemet, az már sokat elárul. Ettől persze még lehet minden a helyén és lehet jó, csak az a plusz érzés, az a sokszor megfogalmazhatatlan valami, amit nézőként is várnék, az nem úgy érkezik meg hozzám. Ez nem kell, hogy két percig végig meglegyen, lehet, hogy csak egy refrén lesz a dalon belül ilyen varázslatos, hisz azért nagyon komplex feladatot kell teljesíteni mindenkinek hétről hétre.
Sokféle szerepkörben
– Többféle szerepben is találkozni lehetett már veled különböző televíziós produkciókban. Melyikben érezted magad a legotthonosabban, melyikben érezted, érzed úgy, hogy lubickolsz?
– Minden műfajnak megvan a maga varázsa. A filmezés, a színház abszolút birtokolja az első helyet a szívemben, hiszen a Barátok közt Zsófijaként ismertek meg az emberek, tulajdonképpen abban a szerepben váltam kislányból érett nővé. A TV2 Hazatalálsz című sorozatával kicsit újra élem azokat az időket, leszólítanak az utcán, annyi különbséggel, hogy most Trixivel azonosítanak. A többi feladatomat is nagyon szerettem, de talán most a zsűrizés a legfrissebb szerelem.
– A Sztárban sztár színpadán még nem álltál. Mennyire állna hozzád közel, vállalnád, ha megkeresnének egy ilyen felkéréssel?
– A Madách Színházban és a Magyar Színházban musical színésznőként, a Belvárosi Színházban és a Karinthy Színházban pedig prózai színésznőként álltam a színpadon éveken keresztül, nyolc évig zongoráztam, két évig énekeltem, úgyhogy abszolút közel áll hozzám a zenei színpad is. Hatalmas vágyam teljesülne, ha kipróbálhatnám magam a Sztárban sztár műsorban előadói szerepben is.
Forgatás valós környezetben
– A tévénézők jelenleg a TV2 Hazatalálsz című sorozatában láthatnak hétköznap esténként, Trixi szerepében. Talán lehet azt mondani, hogy ez az igazi tereped. Miben más ez a sorozat, mint a korábbi, hasonló feladataid?
– Például abban, hogy élő díszletben forgattunk. Azok a sorozatok, amelyekben eddig közreműködtem, főként stúdióban készültek. Persze, voltak olyan jelenetek, amikor külső helyszínen voltunk, de többnyire nem az volt a jellemző. A Hazatalálsz helyszínei valósak, olyannyira, hogy a bisztró valóban egy üzemelő egység és az otthonomul szolgáló házat is lakja egy család, akik olykor bele is pillantottak a forgatás menetébe. Ez nagyon sokat adott a mi játékunkhoz is. Azt is nagy élményként éltem meg, hogy a stáb 80%-át olyan kollégák alkották, akik mellett én annak idején felnőttem. A Hazatalálsz nekem teljes mértékben arról szólt, hogy hazataláltam.
– Mennyire könnyen találtad meg magadban a karakteredet? Miként építetted fel magadban Trixit?
– Trixi egy nagyon nehéz karakter. Szinte minden megtörtént vele, ami egy emberrel megtörténhet, hihetetlen jellem átalakulásokon ment keresztül. Örülök, hogy én játszhattam őt. Kellett egy kis idő, mire ráéreztem az egyéniségére, de mindenképpen izgalmas feladatnak és nagy kalandnak éltem meg. Külön öröm számomra, hogy minden – többségében nem túl pozitív – megnyilvánulása ellenére a nézők is megszerették.
Budai Klára