Nyári Darinka: ”Szeretek nagyot álmodni, és mindent megteszek, hogy megvalósuljon”

  05 Jul 2021

  • Tizenhat év után befejeződik a Jóban Rosszban teleregény, amelyet korábban a TV2, jelenleg pedig a Super TV2 csatornán követhetnek figyelemmel a nézők. Múltról és jelenről a Várnai Vilmát alakító Nyári Darinkával beszélgettünk.

– Mivel gazdagította az életed ez a sorozat?

– Nagyon nehéz összefoglalni mindazt, amit a sorozattól kaptam, főleg most amikor már hivatalossá vált, hogy nemokára végleg befejeződnek a forgatások. Ugyan a nézők még jó pár hónapig figyelemmel kisérhetik Csillagkút életét, de mi néhány hét múlva elbúcsúzunk az öltözőnktől, a díszletektől és lezárul életünk egy fontos fejezete. Szóval visszatérve az eredeti kérdéshez, hogy mivel gazdagította az életemet, sok szép pillanattal, izgalmas kihívással, új barátokkal és az élménnyel, hogy egy csodálatos csapat tagja lehetek.

– A sorozatban Várnai Vilmát formálod meg. Mennyire alakítottad őt a magad képére? Miben hasonlítotok egymásra és miben különböztök?

– A karakterem 10 év alatt nagyon szép karriert futott be. Névtelen újságíróként kezdtem, aztán egyre több jelenetet kaptam, mára meg már Várnai Vilmaként én vagyok a Csillagszem főszerkesztője. Az újságírás egyáltalán nem áll távol tőlem, ugyanis a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán végeztem. Szerintem ha igazából újságíró lennék, nagyon sok mindent úgy csinálnék mint Vilma. Persze az is lehet, hogy ezt azért mondom, mert már a magam képére alakítottam. Vagy Ő engem…nem is tudom.

Színházi szerelem

– Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel találkoztál az eddigi forgatások során?

– Talán a legemlékezetesebb az volt, amikor először forgattam a férjemmel Kiss Ernő Zsolttal, aki Faragó Alexet alakítja. A sorozatbéli karaktereink nincsenek annyira oda egymásért, amit ebben a jelenetben mi megpróbáltunk ábrázolni. Sajnos bármennyire erőlködtünk, a szemünk elárulta, hogy szeretjük egymást. Természetesen ezt azóta már tökéletesre fejlesztettük, és alig várjuk, hogy olyan jeleneteink legyenek, ahol egy kicsit odacsaphatunk egymásnak.

– Dolgoztál már korábban is együtt a pároddal? Mik az előnyei és vannak-e nehézségei annak, ha „egy csárdában dudáltok”?

– A mi szerelmünk igazi színházi szerelem, ami 16 évvel ezelőtt a Madách Színházban kezdődött. Azóta is sok darabban játszottunk együtt, szóval nekünk igazából az a fura, ha valahol nincs ott a másik. Ugyan csak a magam nevében beszélhetek, de én ennek még soha nem éreztem hátrányát. Sőt! Ott vagyunk egymásnak, támogatjuk egymást, ami valamiféle biztonságot is jelent mindkettőnk számára.

Soha nem engedték el egymás kezét

– Idén a 10. házassági évfordulótokat is ünneplitek. Hogy látod, mi a kapcsolatotok erőssége, ami segít abban, hogy jól működjetek együtt?

– Talán az, hogy igazi társként kezeljük egymást, mindent megbeszélünk, még akkor is, ha az konfliktussal is jár, és talán a legfontosabb, hogy a mai napig dolgozunk a kapcsolatunkért. Tudatosan figyelünk rá, hogy ne csak anya és apa legyünk, hanem férfi és nő is. Hazudnék, ha azt mondanám,hogy a 16 év alatt nekünk nem voltak nehézségeink, de soha nem engedtük el egymás kezét.

– Kislányotok, Zoé milyen mértékben vesz részt a művészi életetekben?

– Amiben szeretne, abban részt vesz, amiben nem, azt nem erőltetjük, legyen szó interjúról, élő bejelentkezésről vagy akár egy vlog bejegyzésről. Annyi minden érdekli és még csak 9 éves, szóval fogalmunk sincs, mit hoz még a jövő. Támogatjuk, amiben csak tudjuk, és bízunk benne, hogy megtalálja a maga útját.

– Három évvel ezelőtt indítottátok el a #NOFILTERLIVE programot, amit idén márciusban hivatalos háttérműsorrá alakított a TV2 Média Csoport JR Sztorik néven. Mi a műsor célja, milyen tartalmakat szolgáltatnak általa?

– Amikor 3 évvel ezelőtt elindítottuk ezt a projektet, még mi sem tudtuk, mi lesz belőle. Egyszerűen csak közelebb szerettük volna hozni a nézőket a karaktereket megformáló színészekhez, illetve egy kicsit betekintés szerettünk volna engedni a Csillagkúti életünkbe. Akkor még álmodni sem mertük, hogy ilyen sikeres lesz, és egyszer csak mi leszünk a sorozat hivatalos háttérműsora. Sajnos azt most még nem tudom megmondani, hogy mi lesz a sorsa miután véget ér a sorozat, – semmiképpen nem szeretnénk cserben hagyni azt a csodás közösséget, ami kialakult körülöttünk,- de tartok tőle, hogy így már nem lesz sokáig létjogosultsága.

– Nemrégiben másoddiplomát szereztél, illetve pályáztál a Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár vezetésére, amelyet el is nyertél. Milyen terveid vannak ezen az új területen?

– Ez egy teljesen új helyzet a számomra, hiszen 20 éve színésznőként dolgozom. Ugyan Ernővel voltak saját vállalkozásaink, de még soha nem irányítottam egy ekkora gépezetet. Akik ismernek tudják, hogy szeretek nagyot álmodni, és mindent meg is teszek azért, hogy meg tudjam valósítani. Lehet furcsán fog hangozni, de a legfőbb vágyam az, hogy pár év múlva a mi művelődési házunk egy követendő jó példa legyen és működésünkkel nyomot hagyjunk a világban. Az elmúlt 7 hónap nagyon nehéz volt, de közben izgalmas is, hiszen fel kellett építenem egy teljesen új csapatot és közösen fel kellett ébresztenünk egy alvó házat. Eddig nagyon jók a visszajelzések és bízom benne, hogy ez továbbra is így marad.

Új lehetőségek a járatlan úton

– Hogyan érintett benneteket a koronavírus-járvány? Milyen változást hozott az életetekbe akár pozitív, akár negatív irányban?

– Nekünk is, mint mindenki másnak különböző fázisaink voltak. Amikor minden munkánk leállt, elöszőr megijedtünk, hogy mi lesz velünk, de aztán elkezdtük máshonnan megközelíteni a dolgokat. Minden napban kerestünk valami kapaszkodót, és elkezdtük élvezni azt a sok közös szabadidőt, ami ránk szakadt. Szerencsések vagyunk, mert kertes házban élünk, így minden nap ki tudtunk mozdulni a lakásból. Valahogy az anyagiak is jól alakultak, mert mire elfogyott minden tartalékunk, addigra bejött egy kis munka. Úgy voltunk vele, hogy az a lényeg, hogy egészségesek maradjuk és ne veszítsünk el senkit, a többi meg majd úgy is lesz valahogy. És lett is. Egy csomó új lehetőség talált meg minket, ami talán nem történik meg, ha csak a járt úton maradunk.

– Milyen terveitek vannak a nyárra, mennyire lesz időtök kikapcsolódásra?

– Egyelőre úgy tűnik, elég sok munkával fog telni. Júliusban még forgatunk, nekem mellette ott a művelődési ház, Ernő pedig elkezdi próbálni az Aranyoskámat a Madách Színházban, aminek szeptemberben lesz a bemutatója. Szóval még kialakulóban van, de ami biztos, hogy szeretnénk hazamenni Ernő családjához Erdélybe, mert a COVID miatt két éve nem találkoztunk velük.

Budai Klára