■ Ha aktív álláskeresők vagyunk, jobb, ha állandóan készenlétben állunk: egyre gyakoribb, hogy egy személyes interjú előtt telefonon beszélgetnek el velünk hosszabb-rövidebb ideig, és jobb, ha minden telefoncsörgésnél gyanakodunk, hiszen bármikor tárcsázhat az a bizonyos HR-es.

A telefonos beszélgetés gyakran inkább egy nulladik lépésként szolgál, mintsem, hogy egy teljes értékű első körös interjút helyettesítsen (bár fontos hozzátenni, hogy utóbbira is van példa!). Ilyenkor az esetek többségében az interjúztató bővebb tájékoztatást ad a cégről és/vagy a betöltendő munkakörről, felteszi a kötelező standard kérdéseket: mi tetszett meg a lehetőségben, miért keresünk új munkát, mik a tapasztalataink – tehát biztosra megy, hogy tényleg érdekel-e a munka, az-e amit vártunk, rendelkezünk-e a megfelelő képesítésekkel, megfelelünk-e a követelményeknek. Ezek alapján eldönti, érdemes lehet-e behívni minket egy személyes találkozóra is, amit így az előbbiek tisztázása után nem lesz felesleges megszervezni sem számunkra, sem a cég számára.

A telefonos interjú nem egy előre egyeztetett dolog, bármikor, a legváratlanabb pillanatban is érkezhet a hívás.

Általában az interjúztató meg szokta kérdezni, hogy van-e néhány szabad percünk vagy visszahívjon inkább később. Ha épp nem megfelelő helyzetben hív, nyugodtan mondjuk, hogy most nem alkalmas, hívjon vissza – vagy majd visszahívjuk – annyi idő múlva, amennyire még szükség van.

Ez nem lesz „mínusz pont” – az interjúztató is tudja, hogy egy véletlenszerű ponton betört az életünkbe, és ez nekünk épp nem jött ki jól. Inkább kérjünk visszahívást, minthogy valami miatt már a telefonos interjún elhasaljunk!