• Túl vagyunk a Sztárban Sztár 7. évadának felén, amelyben az X-Faktor 5. szériájában megismert Tóth Andit is láthatjuk hétről hétre. A 21 éves tehetséges énekesnő brillírozik a változatos átalakulásokban, aki eddig nem ismerte a munkásságát, most jogosan kaphatja fel a fejét profi módon megvalósított produkciói láttán.

– Hogyan értékeled az eddigi teljesítményedet?

– Alapvetően óvatos típus vagyok, ha valami jól is alakul, vigyázok rá, nehogy túlságosan elbízzam magam, majd utána esetleg csalódás érjen. A műsornak is úgy álltam neki, hogy biztosan az első kiesők között leszek, és nem elég, hogy ez nem történt meg, de folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapok a produkcióimról, ami elmondhatatlanul jólesik.

– Melyik feladatot érezted a legnagyobb kihívásnak?

– Nagyon változatos feladatokat kaptam, volt közöttük vicces, pörgős, lassú, magyar, külföldi… Talán legnehezebbnek azt mondanám, amikor Tóth Gabit kellett megformálnom. Gabinak jellegzetes hangja van, amit nehéz utánozni, amihez hozzájön az is, hogy a földrajzi közelség miatt láthatja a produkciót, így van lehetősége róla véleményt formálni. Ezzel szemben, bármennyire erős volt Tina Turner karaktere is, nem nyomasztott annak a terhe, hogy neki tetszik-e vagy sem, amit csinálok.

– Amikor kiderült, hogy részt veszel majd a TV2 műsorában, tartottál valamitől, volt valamivel kapcsolatban félelmed? És ehhez képest hogyan alakult a valóság?

– Nem mondanám, hogy féltem tőle, inkább felkészültem rá, hogy kapni fogok majd hideget-meleget. Az elmúlt évek során a hideghez jobban hozzászoktam, de szerencsére most kevés jut belőle, és sokkal több a pozitív hozzáállásból, ami nagy öröm számomra. Meglepően sok olyan üzenetet kapok, amiben az emberek megírják, hogy eddig nem kedveltek, de a műsorban való szereplésem szimpátiát keltett bennük.

Jön az új dal és a videóklip

– Mennyire vagy kritikus önmagaddal szemben? Hogyan viseled, ha hibázol?

– Ne tudd meg! Képes vagyok napokig gyötörni magam. Világéletemben maximalista voltam, rosszul viselem, ha valami nem tökéletesen sikerül, márpedig a tökéletesség szinte elérhetetlen. Azt gondolom, emiatt nem is lehet könnyű velem együtt dolgozni. Ebben a műsorban pedig extrán igaz, hogy nincs tökéletes produkció, hiszen képtelenség valakit egy az egyben leutánozni. Igyekszem azt szem előtt tartani, hogy az elsődleges célunk a szórakoztatás, nem egy énekversenyen veszünk részt, nem a rivalizálás a mozgatórugója a szereplésünknek.

– Az egyes produkciókra való felkészülés mellett jut még időd másra?

– Nem igazán. Arra sem emlékszem, mikor aludtam utoljára egy jót. De nem panaszkodom, hiszen az év eddigi részében kevés munkám volt, és most élvezem, hogy újra beindult az élet, nyüzsöghetek, dolgozhatom, így érzem igazán jól magam. Az elmúlt hónapokban sem voltam tétlen, aki otthon ül és unatkozik, az nem én vagyok. Nagy figyelmet szentelek az Instagram oldalamnak, amit napi szinten frissítek és megszületett az új dalom, valamint a hozzá tartozó videóklip is, ami mostanában fog megjelenni.
Nyárra terveztük, de a körülmények közbe szóltak. Emellett egy karácsonyi projekttel is készülök, ami bízom benne, hogy kellemes meglepetést okoz majd.

– Mit mondanál el az új dalodról?

– A parkban címet viseli. Egy szerelmes nóta, amit én írtam. Eredetileg nyárias hangulatúnak képzeltük el, de azt gondolom, valójában minden évszakban rá lehet hangolódni a dallamára. Bevallom, viszonylag távol áll tőlem ez a lassú, melankolikus hangzásvilág, az eddigi dalaim dögösebbek, lendületesebbek voltak, de úgy éreztem, szeretném más stílusban is megmutatni magam. Remélem, szeretni fogják az emberek.

Az éneklés a legfontosabb

– A tehetségkutató műsornak köszönhetően váltál országosan ismertté. Mik a pozitívumai, és mik a negatívumai számodra az ismertségnek?

– Mindkettőt sorolhatnám reggelig. Az, hogy ismert lettem, pozitív és negatív hozadék is volt egyben, hiszen azt csinálhatom, amit szeretek, de amikor erről a pályáról álmodoztam, nem egészen erre vágytam. Mindig is hálás leszek azért, hogy fél év alatt sikerült új életet kezdenem, Erdélyből Budapestre költöztem és azt éreztem, enyém a világ. Azóta persze voltak hullámvölgyek, sok mélységet és magasságot megéltem, dehát kinek az életében, karrierjében nincsenek hasonlók. 15 éves voltam, amikor a tehetségkutatóba beválogattak. Másik országba kerültem, elszakadtam a családomtól, a barátaimtól, hirtelen iszonyat gyorsan fel kellett nőnöm. Nem javasolnám senkinek, hogy egy ilyen megmérettetésbe, és az azt követő őrült hajrázásba ilyen fiatalon belevágjon, mert voltak nagyon kemény időszakok, sokszor éreztem azt, hogy én ebbe belerokkanok, és hihetetlen lelkierő kellett hozzá, hogy ne maradjak padlón. De hat év távlatából visszagondolva, semmit nem bánok, az összes nehézség ellenére azt mondom, minden pillanat megérte.

– Az éneklés mellett a színészi hivatásba is belekóstoltál, nem is akárhogy, a Madách Színház A nyomorultak című darabjában Eponin szerepét osztották rád. Szerepel a színházi tevékenység a hosszú távú terveid között?

– Régóta érdekelt a színház és a színészi mesterség. Éppen abban az évben kaptam egy picike szerepet gyerekszínészként a Nagyváradi Szigligeti Színházban, amikor fel kellett jönnöm Budapestre, így az nem tartott sokáig. Viszont többször mondtam Szikora Róbertnek, aki a mentorom volt a műsorban, hogy nagyon vágyom egy színészi feladatra, bármilyen apró szerepre, amiben kipróbálhatom magam. A nyomorultak a mai napig jelen van az életemben, amellett időnként kisebb feladatok is megtalálnak. Számomra az éneklés a legfontosabb, a színészkedés mindig csak „bé” opció lehet.

Újabb és újabb célok

– Hogy viselted a tavaszi időszakot, amikor gyakorlatilag megállt az élet? Se színház, se fellépések…

– Jól voltam. Két okból is szerencsés volt a helyzetem, egyrészt azért, mert azáltal, hogy 15 évesen önálló életet kezdtem, sok időm volt megismerni magam, amiben szakember is a segítségemre volt, és ma már semmi gondom nincs azzal, ha egyedül kell lennem. Új dolgokba kezdtem, könyvet írtam, üzleti vállalkozást indítottam, feltaláltam magam. Másrészt jól jött az is, hogy én nagyon spórolós vagyok. Szegény családban nőttem fel, otthon azt láttam, hogy anyukám mindig borzasztóan figyelt arra, hogy mire költ. Ezt a tulajdonságát magammal hoztam. Még akkor sem szórtam a pénzt, amikor jól ment, mindig szem előtt tartottam, hogy jöhetnek szűkebb időszakok, amikor biztonságot adhat, ha van tartalék.

– A mai napig milyen mértékben sikerült megvalósítani a kitűzött céljaidat?

– Szerintem soha nem leszek igazán elégedett azzal, amit elértem. Persze értékelek mindent, de nyugvópontra sosem jutok, mindig születik újabb és újabb célom. 15 évesen az volt az álmom, hogy énekesnő legyek, amikor ez sikerült, az lett fontos, hogy minél több területen ki tudjam próbálni magam. Úgy érzem, mára elmondhatom, hogy ez is megvalósult, most pedig az lebeg a szemem előtt, hogy világszínvonalú előadó szeretnék lenni. Tisztában vagyok vele, hogy ez merész elképzelés, de ki tudja, mit hoz a jövő. Ha lehetőségem adódik rá, megpróbálok érvényesülni külföldön is.

– Milyen terveid vannak az év hátralévő részére, a következő évre és mi a legmerészebb álmod?

– Szeretném, ha minél tovább tartana számomra a Sztárban Sztár, mert nagyon élvezem minden percét, a jövőben pedig jó lenne sok dalt kiadni, műsorokban szerepelni, hogy még jobban megismerhessenek az emberek. Egyszóval aktívnak lenni, leginkább az éneklés terén. Unatkozni semmiképpen nem szeretnék.

Budai Klára

Fotó: TV2