■ Huszonhárom éven keresztül, 1998 és 2021 között találkozhattak a nézők Várkonyi Andrással a Barátok közt Vili bácsijaként. Akkoriban minden este rendszeres vendég volt az otthonokban, de vajon milyen feladatai vannak mostanában, milyen egészségügyi gondokkal kellett az elmúlt időszakban megküzdenie és miként változtatta meg az életét egy gyógynövény? Minderről beszélgettünk a neves színművésszel.
– Mit jelentett az életében, a pályáján a Barátok közt sorozat, ez a szerep, és miként élte meg az elválást?
– Erre a szerepre komoly casting által választottak, amit kétkedve vállaltam. De nagy izgalommal. Mégis úgy gondoltam, megy talán egy fél évig, aztán jónapot! Mint látjuk, nem így történt. Nagyon nem. 23 éve itt lettem Vili bácsi, ez majdnem egy fél élet. Azóta is gyakran így hívnak. Ma a jól végzett munka elégedettségével tekintek vissza azokra az időkre. Végül is egy nagyon sikeres fél élet volt. Most rengeteg új célom van és csak inspirál ez a 23 év.
– Mi a legszebb emléke, amit ebből az időszakból őriz?
– Rengeteg emlékem van, még több olyan momentum, amit felidézni is nehéz, kedves kollégák, egy-két jó színész. Szívesen emlékszem ezekre. Nehéz volna és igazságtalan konkrétumokat kiemelni.
– Mi hiányzik a legjobban?
– Az állandóság. Volt egy rendszer az életemben, előre tudtam tervezni hónapokra, ami ez egy színész életében ritka. A nézők szeretete azért nem hiányzik, mert az ma is folyamatosan jelen van a mindennapjaimban. Szinte minden pillanatban érzem a figyelmüket és ez több mint jó érzés.
– Mivel tölti a napjait mostanában? Milyen feladatai vannak, hol találkozhat önnel a közönség?
– Sokat szinkronizálok, szeretem, és rendeztem egy kabarét is, most készülök egy újabbal. Új célok mindig kellenek. Művészi beszédet tanítok egy médiaiskolában, február 26-án pedig játszom a Polgárok Házában egy hangjátékban, Orosházán a Bál a Savoyban stb. Nem unatkozom, nem is szeretnék.
Mintha kicserélték volna
– Mindig is jelentős szerepet játszott az életében a zene, hosszú évekig, évtizedekig zongorázott, amit azonban meg kellett szakítania komoly ízületi problémái miatt. Miként befolyásolta ez a mindennapi életét és a munkáját?
– A zongora mindig fontos volt nekem, bár 6 év klasszikus után belépett a beat az életembe, ami jóval egyszerűbb volt, és én elcsábultam. A reumatikus panaszok miatt szüneteltettem is a zenélést, de ma már újra vissza-vissza tudok ülni a hangszerhez. Ez hatalmas öröm a számomra és ezt csakis az én receptúrámnak köszönhetem
– Mikor döntötte el, hogy leszámol ezzel a jelentős fájdalommal járó betegséggel?
– Amikor tudomást szereztem egy gyógynövény összetételről, ami nagyon hiteles volt számomra. Kipróbáltam, bejött. Sőt! Elmúltak a fájdalmaim. Varázsszerek ugyan eddig számomra nem léteztek, nekem mégis használt. Mintha kicserélték volna!
– Hogyan fedezte fel azt a gyógynövény-keveréket, amely segített a gyógyulásában, és mi motiválta önt arra, hogy kipróbálja?
– Oszvald Marika partnerem volt a sorozatban, ő javasolta, bár először kételkedtem, aztán arra gondoltam, megpróbálom. Most már örülök, hogy így tettem. A receptúra egyik összetétele a fűzfa, ami gyógynövényként akkor vált világhíressé, amikor hatóanyaga, a szalicin mintájára előállították az első modern gyulladáscsökkentő gyógyszert, az aszpirint. A tömjénfa a másik fontos összetétel, a hatóanyaga a boswellinsav. Ez a növény már az ókorban is gyulladáscsökkentőként volt ismert. Az 1970-es években tudósok arra jutottak, hogy a boswellia a nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel hasonló hatással rendelkezik.
Elhárultak az akadályok
– Miképpen fejti ki gyógyító hatását?
– A hatásmechanizmust egészen pontosan nem ismerem, nem vagyok orvos, de azt érzékeltem, hogy ahogy teltek a hetek, hónapok, egyre erősebben éreztem a javulást. Van benne például egy olyan gyógynövény, aminek a kínai neve sárga vezér és a kínai gyógyászatban a legjelentősebb gyógynövények egyike. Használatát már a 2. században lejegyezték: a gyulladás csillapítására, a szervezet regenerációjának segítésére alkalmazták. Nem beszélve a kis illatos erdei világról, a violáról, amiről mindeddig ezt nem is tudtam, de ez az illatos, különleges kis virág hozzájárul az ízületek mozgékonyságának és rugalmasságának fenntartásához.
– Milyen változásokat tapasztalt az életében, amióta enyhült a fájdalom? Hogyan hatott ez a fizikai és a mentális egészségére?
– Remekül tud hatni a mentális egészségre, ha az ember nem szisszen fel minden mozdulatra a fájdalomtól. A színpadon nagy dolog, hogy eddig megúszott mozdulatsorokat újra el tudok végezni. Kifejezetten megújult az életvitelem és a testem újra működőképes. Nemcsak a régen gyakorolt sportokat tudom újra üzeni, hanem már újakat is megtanulok. Nagyon élvezem a mozgást. Szerintem aktívabb vagyok, mint valaha.
A szerencse is fontos
– Visszatekintve mennyire elégetett a színészi pályája alakulásával? Mindent elért, amire vágyott, vagy van önben olyan érzés, hogy valami kimaradt, amit szeretett volna?
– A tanítványaimnak is elmondom, hogy a tehetség-szorgalom kettősén kívül nagy dolog a szerencse faktor. Az, hogy elmentem a válogatásra, az, hogy kiválasztottak, az, hogy megtaláltam a figurát, nagyban a szerencse szerepe is. Nem lehet nyerni a lottón anélkül, hogy kitöltsük a szelvényt. Mindenkinek vannak szerepálmai, amit vagy megkap vagy nem. De jó dolog álmodni is róla. A Hegedűs a háztetőn főszerepét például szívesen eljátszottam volna, de sokat meg is kaptam, amire viszont nem számítottam. Nem olyan rossz a leltár.
– Milyen feladatok várnak önre az idei évben?
– Idén vár néhány kabaré, operett, önálló műsorokra is hívnak, beszélgetésekre, szóval telik a naptáram. Most már mozgékonyan és fájdalommentesen várom ezt is, meg az újabb kihívásokat!