E két kategóriából választva évtizedekre meghatározzuk a karrierutunkat, ezért a kérdés rendkívül nehéz, és sok kockázatot rejt.

Vezetővé ritkán lesz valaki a saját döntése mentén. Az első vezetői pozíció a legtöbbek életébe általában úgy érkezik, hogy kinevezik, felajánlják számára a pozíciót sok évnyi szakmai munka után. Az álláskeresés során ritkán sikerül vezetői tapasztalat nélkül vezetői állást elnyerni álláspályázattal, de persze kivételek mindig vannak. Egyes cégek maguk indítanak vezetői utánpótlás programokat, ahol a saját soraikból választják ki a cégük jövőbeli vezetőit, és tanítják különböző módszerekkel. Azaz akinek vezetői törekvései vannak, már akkor kérdezhet erről állásinterjún az adott cégtől, amikor még nem vezetői állásra jelentkezik. A vezetővé válás egy nagy cégben ilyen módon egy hosszú távú karrierterv egyik megfogalmazott célja lehet.

A specialista a munkájáért járó juttatásai alapján pont olyan megbecsült – jól fizetett – ember, mint a vezető. A specialista karrierlehetőségei abban a szakmai, akár tudományos ágban vannak, amikben mozog, de van egy hatalmas kockázata is: ha valaki egy bizonyos témára, pl. technológiára specializálódott, az magában hordozza a veszélyt, hogy a technológia elavulásával az évek alatt felépített mély, speciális tudása értéktelenné válik. A technológiai fejlődés által előfordulhat, hogy hirtelen nagyon sokat fog tudni – a semmiről. Ez akár hetek alatt megtörténhet vele. Azaz legalább 2-3 témában kell specialistának lennie ahhoz, hogy ne legyen állandó veszélyben a karrierje.